869. Vége az évnek
869. Vége az évnek

869. Vége az évnek

Iszonyú gyorsan eltelt. Bár ebben a felgyorsult világban ez az érzés állandósult, rohanunk, dolgozunk, a reggeli “forgószél” effektusnak nevezett jelenség, ami felborítja az előzőleg jól eltervezett tennivalók sorát, az egész napot, hetet meghatározza.  Nincs idő megállni, mert mindig jönnek az újabb megoldásra váró feladatok, és nincs idő már arra sem, hogy egy-egy sikeres problémakezelés után megálljunk, örüljünk kicsit, mert rögtön ott a következő. Ez a hajszoltság határozta meg ezt az évet. És mindig kellett tartalékolni energiát arra is, hogy védekezzünk, állandó készenlétben legyünk egy esetleges támadás esetére, mert az ügy képviselete nehezedett az idén is. 

Tovább olvasom

824.Megugorhatatlan akadályok
824.Megugorhatatlan akadályok

824.Megugorhatatlan akadályok

Biztosan én vagyok rosszul összerakva, de még mindig azt látom és kapom indoklásként évek óta, minden felzárkóztatási program kapcsán, ha jelzem az elcsúszott fókuszt, hogy “nem az olyan mélyen levőkre irányul a program”. Vagy pl. “ott kell segíteni, ahol van fogadókészség.” Ahol “nem annyira alacsonyak az önfenntartási...

Tovább olvasom

650. Abszurd helyzet
650. Abszurd helyzet

650. Abszurd helyzet

Írtam már korábban is a társadalmi vállalkozások sokféleségéről. Arról, hogy milyen tágan értelmezett ez a társadalmi jelző. Benne vagyunk mi is, persze, földrajzilag is indokolt, hiszen egy leszakadó térségben dolgozunk, és a probléma szempontjából is, mivel a munkaerő piacon elhelyezkedni nem tudó, szakképzetlen, alapkészség-hiányos emberek foglalkoztatásával...

Tovább olvasom