Ahogy változik a világ, újabb és újabb viszonyulások kerülnek előtérbe. Nő a szakadék a társadalomban, és meg kell próbálnunk megtalálni olyan kapcsolódásokat, amelyek mérsékelhetik ezt.
Sokat változtam én is ebben… Van persze, amit most is nehezen viselek, pl. ha egy pályázatból, ami a társadalmi leszakadás, a szegénység csökkentéséről szól, a zárókonferencián drága svédasztal van. Mert az erre fordított pénz ugyanabból a költségvetésből van, és annak biztosan lett volna helye a célcsoport támogatásában. Valahogy ez így nem volt kerek nekem sosem, és attól tartok ezt nem is tudom már elengedni. Ugyanígy vagyok a saját rendezvényekkel is, azt hiszem, sosem leszek képes drága támogatói rendezvényeket szervezni abból a pénzből, amiből gazdálkodunk, mert nem erre kapjuk.
Az alapítvány 24 éves történetében alig emlékszem olyanra, hogy első osztályon utaztam volna a vonaton, talán kétszer-háromszor, amikor nem volt jegy az IC-n másodosztályra. És nagyon ritkán ültem taxiba is, csak, ha késésben voltam (többnyire a MÁV miatt), mindig tömegközlekedéssel utazom. Ha fent kell aludnom, általában valakinél alszom, sokan szívesen látnak… ha többen megyünk, akkor költséghatékonyabb autóval, ekkor próbálunk valami nagyon kedvezményes szállást keresni, de inkább hazajövünk éjszaka, ha éjfél előtt hazaérünk, mindig bevállaljuk. Nincs napidíjunk, és nincsenek általunk szervezett munkareggelik, ebédek, vagy vacsorák. Lehet, most sokan mosolyognak…de valahogy így érzem etikusnak. Egy gyermekszegénység ellen dolgozó alapítványnál számomra ezeknek is illeszkednie kell egy összképhez. .
A karácsony kiemelten fontos az Igazgyöngy életében. Ilyenkor érjük el a legtöbb családot, és ilyenkor a legerősebb az odafordulás az alapítvány felé. Ebben az időszakban kapjuk a legtöbb meghívást, ekkor akar jönni a legtöbb látogató, és ilyenkor fut be a legtöbb kérés is a családoktól.
Mert mindenki szeretné, ha a karácsony üzenetéhez kapcsolódhatna. Akár támogatóként, akár támogatottként. Mi pedig igyekszünk betölteni a közvetítő szerepét, úgy, hogy az elveinket megtartsuk, de mindenki jó érzéssel legyen benne a folyamatban, lehetőleg még mi is.
Közben próbálunk hatni az adományozási kultúrára, megértetni pl. hogy a karácsony nem a használt ruhaadományok időszaka, hogy ne írják felül a mi ajánlásainkat, mert nekünk van terepismeretünk, vagy, hogy muszáj tartani a határidőket, mert a karácsony mögött óriási logisztika van, és nem bírunk az utolsó pillanatos ajándékokkal.
Sokfélék vagyunk mi emberek, sokféle elköteleződéssel, meggyőződéssel, világlátással. Mi, a segítő civil szervezet részéről igyekszünk tartani magunkat a céljainkhoz, a gyerekszegénység elleni küzdelemhez, következetesen, a változó közegben is. Ami persze egyre nehezebb, de valahogy a változások, legalábbis körülöttünk, mégis erőt...
Egész évben dolgozunk velük, értük, ám ilyenkor, karácsony előtt, megsokszorozzuk a munkát. Két dolog miatt is tesszük ezt. Egyrészt, mert az év legszebb ünnepén szeretnénk, ha minden családban átélhetnék ezt, ha egy picit több öröm lenne a gyerekek arcán, mint máskor, és a mindennapok gondjai egy kicsit hátrébb...
Sok rossz van mostanában a világban. De vannak jó dolgok is. Talán furcsa ezt pont tőlem hallani, aki egy leszakadt réteg esélyteremtésén dolgozik, de így...
Az odafordulást is különféleképpen élik meg. Van, aki megköszöni, sosem kér, csak vár. Más rögtön megérzi az odaforduló érzelmeit, és igyekszik minél többet kihozni a helyzetből. Még csúsztatások árán...
