721. Problémaközpontú megközelítés
721. Problémaközpontú megközelítés

721. Problémaközpontú megközelítés

Sokszor konfrontálódok amiatt, hogy amikor a generációs szegénységben élő, zömében roma emberekről beszélek, miért problémák sorát hozom elő. Mert vannak, akiket ez zavar, szerintük nem így kellene, hanem a kultúra mentén, és biztosan én csinálom rosszul, ha nekem ezen a vonalon nem megy. Nekik biztosan menne, csak ők nem “ennyire mélyen levő” emberek problémáin gondolkodnak, és nem is a terepi munkában vesznek részt. Meg így is tanulják a segítők, a felsőoktatásban, hogy ezt kell megérteni, a kultúravesztettséget, és e mentén segíteni. A baj szerintem az, hogy közben a közvélemény a problémahalmazt éli meg, és a mentén alakítja ki a viszonyulását hozzájuk. És e mentén sikerül a gyűlöletkeltést is fokozni. 

Tovább olvasom

684. Pedagógusok
684. Pedagógusok

684. Pedagógusok

A pedagóguslélek az utóbbi időben erős negatív hatásokkal kell, hogy megküzdjön, főleg a leszakadó térségekben. Az oktatási szegregáció hatása öngerjesztő folyamat, a minta nélküli osztályokban, a csak halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulási nehézségei, konfliktusai, mindaz a problémahalmaz, amit behoznak az iskolába, lassan ölő méregként hat a pedagógusra. A mérgezett lélek pedig nem tud megfelelően funkcionálni, jön az erőből, büntetve megoldást kereső válasz, ami aztán olaj a tűzre, alsóban még csak-csak, de felsőben még nagyobb ellenállást vált ki a gyerekekből, és ezek a folyamatok így erősítik egymást, rombolva mindent.

Tovább olvasom

672. A nem integrálhatók
672. A nem integrálhatók

672. A nem integrálhatók

Az értelmileg sérült gyerekek megfelelő fejlesztése is sötét foltja a köznevelésnek. A „varázsszó”, hogy integrálható, vagy sem, vagyis lehet-e együtt tanítani a többi, ép gyerekkel vagy sem, meghatározó a történetben. Bár furcsa jelenség van az „integrálható” kategóriában is, mert ez a gyerek részéről egy input, a rendszer azonban máshogy működik. Míg az állami iskoláknál kvázi kötelező a fejlesztésük, hiszen le kell fedni a területet, addig az egyházi iskolák megtehetik, hogy az alapító okiratukba nem tüntetik fel ezt, így mondhatják, hogy nem tudják biztosítani a feltételeket, szakembereket ehhez, és így náluk nem fordulnak elő SNI (sajátos nevelési igényű), integráltan oktatható gyerekek. Így pedig tovább fokozzák a szegregációt, vagyis a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekek arányát az állami iskolákban, ahová “áttolják” őket.

Tovább olvasom

644. Egy nap, kétféle találkozás
644. Egy nap, kétféle találkozás

644. Egy nap, kétféle találkozás

Sokfélék vagyunk mi emberek, sokféle elköteleződéssel, meggyőződéssel, világlátással. Mi, a segítő civil szervezet részéről igyekszünk tartani magunkat a céljainkhoz, a gyerekszegénység elleni küzdelemhez, következetesen, a változó közegben is. Ami persze egyre nehezebb, de valahogy a változások, legalábbis körülöttünk, mégis erőt adnak.

Tovább olvasom

641. Civil szervezetek
641. Civil szervezetek

641. Civil szervezetek

Az utóbbi időben felélénkültek a civil szervezeteknek segítséget ajánló programok. Érthetően, hiszen a legnehezebb helyzetekben élőket ők érik el, ami az állami rendszerből kiszorul, annak megoldásain ők dolgoznak. Sok lehetőséget persze az ernyőszervezetek, fejlesztő nonprofit cégek, civil gondolkodók sem tudnak adni, marad hát a „hálózatosodjunk”, „osszuk meg a tudásunkat”, „segítsük egymást”, no meg a képzések sokasága, leginkább az adománygyűjtés, a „fundraising activity” területén.

Tovább olvasom

436. Lemondani?
436. Lemondani?

436. Lemondani?

Vannak helyzetek, mikor az ember a legnagyobb erőfeszítések ellenére is tehetetlenül nézi, ami történik. Tehetetlen a rendszer, a család, a közösség. Sosem mondanék le senkiről, és a gyerekek felnőtt koráig minden elkövetek, hogy legyen más alternatíva is, mint ami kínálkozik. Nem mintha a 18 év az ő szempontjukból bármilyen változást hozna, de akkor legalább a rendszer nagykorúnak tekinti őket, és mások lesznek ebben a viszonyok is.

Tovább olvasom

341. Milyen volt?
341. Milyen volt?

341. Milyen volt?

Nehéz összegezni ezt az évet. Főleg ami a sulinkat illeti. Az alapítványi fenntartású, alternatív módszereket alkalmazó és fejlesztő, művészeti képzést folytató, esélyteremtésre fókuszáló iskolánkét. Talán már a jelzők is mutatják, nem volt egyszerű évünk. Mert ezek az új oktatási rendszerben nem a zászlóra tűzött  fogalmak.

Tovább olvasom

161. Állami gondozásban
161. Állami gondozásban

161. Állami gondozásban

 Sokat gondolkodom, miért nem bírja őket az állami gondozás megtartani, rendesen felnevelni. A rendszere, vagy a technikák rosszak, vagy egyszerűen annyi sérüléssel kerülnek már be, hogy képtelenség segíteni rajtuk? Vagy egymásnak is adják tovább a rosszat, ami a lelkükben már örökre ott van, és a sérülések hatványozódnak bennük tovább? Miért nem tud senki ellene tenni?

Tovább olvasom