Már sokszor írtam róla…sőt, mondhatom azt is, sokáig harcoltam ellene, de alulmaradtam. Mégsem tudok nem beszélni róla, újra és újra előveszem, hogy legalább, amennyire rajtam múlik, a köztudatban tartsam. Mivel nem az állami oktatásban dolgozom, így (még) szabadon beszélhetek róla, és mivel közvetlen tapasztalatokat szerzek minden alkalommal, amikor órám van, olyan nézőpontokat is ki tudok hangosítani, ami nem “elméleti”.
A múltkor kiírtam egy posztban a facebookon egy kis eszmefuttatást megint, és akkor írta valaki kommentben, hogy fejtsem ki a blogban, hogy hivatkozni lehessen rá. Megteszem hát, hátha ez is egy hatás, a hivatkozási pont.
A menekültügy napi gondja most maga mögé utasít mindent, de közben az élet zajlik, az országon belüli problémák éppúgy jelen vannak, a nehéz éppen az, hogy az emberben az motoszkál: ott jobban kell most a segítség, de közben látja az ettől független folyamatokat is, amelyeket nem lehet...
Az már a kezdetekben is nyilvánvaló volt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű (zömében cigány származású) gyerekek integrálásának törekvései, és a szabad iskolaválasztás egymással ellentétesen ható...
