740. Rózsaszín köd
740. Rózsaszín köd

740. Rózsaszín köd

Emlegettem a legutóbbi blogomban, hogy milyen nehéz volt nekem is a teljes realitásában látnom ezt az egészet. Biztosan sok van még persze most is, amit nem látok, nem tudok, de sok dolgot másként értékelek már, mint az elején. No meg, folyamatos változásban vagyunk, az új hatásokat is mindig értelmezni kell, ezt sem szabad elfelejtenünk.

Tovább olvasom

588. Női szerepek
588. Női szerepek

588. Női szerepek

Az Igazgyöngy esélyteremtő modelljében a nők a kulcsfigurák. Valahogy velük könnyebben megy a kapcsolatteremtés, a változások több szála van a kezükben a családban, mint a férfiaknak. Háztartásvezetés, pénzbeosztás, fogamzásgátlás, gyereknevelés, munkavállalás, közösségben való működés, egyenjogúság, kommunikációfejlesztés, konfliktuskezelés és még ezer más terület, ahol próbáljuk megérteni, helyzetbe hozni és segíteni őket. Örülünk, ha látjuk, hogy a változást tovább tudják vinni a saját családjukban, közösségükben, és újratervezünk velük ott, ahol valami miatt nem sikerült elmozdulni.

Tovább olvasom

528. A kritikus tömeg
528. A kritikus tömeg

528. A kritikus tömeg

Sokszor írtam már arról, hogy milyen sokszor értetlenül hallgatom mások sikertörténeteit, mert nem tudom elképzelni, hogy az, amivel mi a legtöbbet kínlódunk, másnak hogy sikerül olyan látványosan. Eleinte szégyelltem magam: biztosan én csinálok alapvetően rosszul valamit, más jobban látja, tudja. Aztán, az évek során világossá vált: nem erről van szó. Mivel nem értettem, és nem maradtam csendben, hanem mindig kérdeztem, előbb utóbb kiderült: annyira azért nem nagy, és főleg nem előremutató, tömegekre ható az ő sikerük sem.  Egyrészt, mert nem érik el azokat, akiket a legjobban kellene, másrészt, mert úgy sikerül eredményt elérni, hogy folyamatosan külső forrásokat tesznek bele. Csak így áll ugyanis meg. Mondhatni, pilot program mind.

Tovább olvasom

356. Amikor a közösség is akarja
356. Amikor a közösség is akarja

356. Amikor a közösség is akarja

Amikor elkezdtük, nem néztünk mást, csak, hogy mi hiányzik. És sok minden hiányzott ahhoz, amit az ember a normális életről gondol. Nem lehetett elnézni ruhátlan gyereket, egy tányérból a földön kézzel evő kicsiket, nem lehetett bírni, hogy éhesek voltak, tetvesek, hogy semmijük sem volt. Adtunk hát, nemcsak azért, mert nem volt, hanem azért is, hogy elhiggyék, mi tényleg megérteni és segíteni szeretnénk.

Tovább olvasom