Mióta próbálom értelmezni ezt az egész dolgot, amit társadalmi leszakadásnak nevezünk, azóta erősödik bennem a megtapasztalás, hogy a rendszeren belül nem hangosodnak ki a problémák megfelelően. Sokat figyeltem, melyek azok a tényezők, amelyek blokkolják ezt, mi az, ami miatt a rendszer működésében kódolva van a hibák elkendőzése.
A társadalmi leszakadás problémaköre ennek a vizsgálódásnak tökéletes terepe. Minden területen, az oktatáson át a gyermekvédelemig, a szociális ágazattól a foglalkoztatásig, vagy az egészségügyig.
Azt, hogy a 19.századi szegénységeszmény él sokakban, a „tisztes szegénység” képe, a sorsát elfogadó, a családjáért küzdő, takarékoskodó, tiszta, dolgos, szerény, alázatos, hálás ember képe, azt régóta látom. Sokszor írtam már itt arról, hogy a 21.századi szegénység már nem ilyen, áthatja a fogyasztói társadalom, a világ változásai, és egyszerűen másképp...
Abban azt hiszem, mindenkinek igaza van, hogy a roma integráció nem egy sikersztori. Nagyon bonyolulttá vált mára, a szegénység és a roma kérdés összecementálódott egy hatalmas problémahalmazzá, és ez a gubanc folyamatosan növekszik. És egyre keményebb lesz. A megoldáskeresés sem egyszerűsödik a folyamatosan változó politikai döntések, függőségek, korrupciós hatások, és...
Mikor olyanokkal beszélgetek, akik messze élnek ettől az egésztől, mindig azt érzem, annyira más szférában mozgunk, hogy el sem tudják képzelni, mit jelent ez, mennyire értelmezhetetlen itt az, ahogy ők gondolkodnak az életről, a lehetőségekről. Folyton azon töröm a fejem, hogy tudnám jobban megértetni ezt…. Most újra teszek egy kísérletet....
Az elfogadás-kirekesztés működésének logikáját leginkább ez jellemzi: „Nekem ugyan személy szerint nincs különösebben bajom vele, de itt, a közelemben nem akarom...
Azt mondják a szakemberek, ha a gazdasági helyzet nem túl jó, akkor általánossá válik a bűnbakkeresés, hiszen a helyzet miatt hibáztatni kell valakit. Az emberek egy része ma meg is találja ezt a cigányokban, és az általánosítás kelepcéjében egyre inkább gyűlöletté formálnak magukban mindent, ami velük...
Az első pillanattól éreztem a saját felelősségem ebben az egészben. Éreztem, hogy minél inkább bíznak bennem, annál jobban nő a felelősségem. Mert az integráció útját velem és munkatársaimmal építik, és, bár ebben az ő tudásuk is benne van, mégis mi vagyunk, akik a többségi társadalomból érkezve, jobban értjük a másik...
Érdekes a karácsonyra készülődés azoknál a gyerekeknél, ahol az ünnephez nem tud kapcsolódni az ajándékvárás izgalma, a karácsonyi sültek illata, vagy a szaloncukrokkal feldíszített karácsonyfa. Érdekes és...
