Furcsa egy munka ez. Az örömben is mindig ott van a keserűség. A mosoly mögött is ott van a kérdés: miért van erre szükség, miért kell ennek így történnie?
Szóval lehetne mosolyogni, jót teszel, visszacsatolást kapsz, öröm adni, megoldani…. mégis fáj. Mert érzi az ember, hogy méltatlan a helyzet, nem így a normális. Nem így kellene.
Hozzám bújik a kicsi az iskolában, belefúrja a fejét a pulcsimba, olyan közel, ahogy csak bírja, hallom, amint hosszasan szívja be a levegőt, látom, ahogy lehunyja a szemét, közben szorítja a derekam, majd mosolyogva felnéz: neked mindig olyan jó szagod van….
Pénteken hallgatókkal beszélgettem a Szegedi Egyetemről, van egy képzés a hálózati munkáról, esélyteremtésről, melybe mi is bekapcsolódtunk.
Egy ponton felmerült egy kérdés, egyikük esetelemzése kapcsán, hogy valami most azért történt úgy, mert roma volt az illető, vagy azért, mert a szegénységben sajátos szocializációs mintákat kapott. “Jó kérdés.”- mondta a hallgató, mikor rákérdeztem - “Talán mindkettő.” Innen indult el a beszélgetés erről, amiről szerintem nagyon fontos gondolkodni. Én magam is folyton visszatérek hozzá, mert én is formálódok ebben a munkában, és a társadalmi közeg is változik, amiben ezt az egészet folyamatosan értelmezni kell.
Az, hogyan lehet jól változást előidézni és támogatni az egyén viszonyulásában, a generációs szegénység elleni munka legnagyobb kihívása. Kényszerítve nem lehet, vagyis nem érdemes. A kikényszerített változásoknál ugyanis nagyon sokáig fent kellene tartani a kényszert, hogy az tartós, beépült változást hozzon, különben a kényszer megszűnésekor visszaáll az eredeti állapot. A...
Az Igazgyöngynek, mivel az egész modell az oktatásból indul ki, mindig van egy tanév rendjéhez igazodó munkarendje… A gyerekek vannak mindig fókuszban, és a legnagyobb számban az iskolások vannak körülöttünk, így ahhoz igazodunk, szünetekkel, szabadidős programokkal és a munkatársak szabadságolásával...
Azt, hogy a 19.századi szegénységeszmény él sokakban, a „tisztes szegénység” képe, a sorsát elfogadó, a családjáért küzdő, takarékoskodó, tiszta, dolgos, szerény, alázatos, hálás ember képe, azt régóta látom. Sokszor írtam már itt arról, hogy a 21.századi szegénység már nem ilyen, áthatja a fogyasztói társadalom, a világ változásai, és egyszerűen másképp...
Nemrég elengedtem a roma érdekvédelem területét, írtam már erről, túl sok konfrontációt okozott nekem, minden szinten és mindenkivel. Bár korábban harciasan kiálltam én is ezért, igazából sosem az volt nekem a kérdés a gyerekszegénység elleni munkában, hogy valaki cigány-e vagy sem. Az évek során egyre biztosabban láttam, hogy amiben én...
Gyakran hivatkozok erre a kifejezésre, terepi tapasztalatok alapján, értelmezve különféle viszonyulásokat, reakciókat, amelyek a szegénységhez kötődnek.Talán most, a pandémia kapcsán azért mindenki számára érzékelhető volt, hogy a család mellett mennyire fontos, gyerekekre ható tényező az iskola, a kortárs közösség is. E mellett hat még más is, azok az üzenetek, amelyek...
