Sokat gondolkodom azon, hogy lehetne jobban. Azt már biztosan tudom, hogy gyorsabban nem lehet, hiába akarnánk. A generációs léptékben felhalmozódott, beépült viszonyulásokat nem lehet gyorsan megváltoztatni, a megoldások is csak generációs léptékűek lehetnek.
Azt is világosan látszik, hogy az oktatás nélkülözhetetlen, de nem elégséges beavatkozási pont. Ennek az oka az, hogy a szülők is alapkészséghiányosak, a világlátásuk beszűkült, és az életstratégia-építésben, amiben a túlélés a fő vezérelv, nincs meghatározó szerepe a tanulásnak. Mondhatnám úgy is, hogy a szülői generáció is magára volt hagyva, de talán még pontosabb, ha azt mondom, a nagyszülői is, és talán előtte sem volt olyan rendszer, aminek a hatása tartósan beépülhetett volna.
Valahogy olyan ez egész, mintha az ország működését meghatározó folyamatok nem lennének kompatibilisek a generációs szegénység megtörésével. Annyira mások a hangsúlyok, az érdekek, hogy abba nem fér be egy generációs probléma értelmezése sem, nemhogy a megoldáskeresés. És lassan a tudáshiányokból adódó manipulálhatóság jó eszköz lett a választások idején a hatalom megtartásához. Ennyi lett ennek a társadalmi csoportnak a “politikai haszna”. Kívülmaradtak mindenen.
Elolvastam most egy könyvet, Carol S. Dweck Szemléletváltás (a siker új pszichológiája) című könyvét (HVG könyvek). Arról szól, hogyan lehet a rögzült szemléletmódot fejlődési szemléletűre változtatni. Afféle önfejlesztés ez részemről (szeretem az ilyen könyveket, mert tükröt is tartanak), de én az olvasottakat nemcsak saját magamon belül, próbálom értelmezni, hanem abban a közegben is, ahol dolgozom. Vagyis, a társadalmi leszakadásban, generációs szegénységben élőknél.
Mindig találok megerősítéseket is, gondolatokat, melyeket ösztönösen már értelmeztem, sokszor más kifejezésekkel, de tartalmilag azonos pontokat találok benne. Ezek nagyon jók nekem mindig, visszaigazolásként élem meg. És persze mindig kapok ezekből új szempontokat is, melyek mentén újra és újra átgondolhatom a munkám fókuszait.
Persze nem lehet mindent egy az egyben értelmezni, ez egy amerikai pszichológiaprofesszor műve, nyilván az ottani példák nem a mienkkel azonos társadalmi közegben születtek. Más az iskolarendszerhez való viszony, az értékelési rendszer, az életstratégiák is más motivációkkal terveződnek. És nem a társadalmi leszakadásra fókuszál a könyv.
A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik filmjének, egy marokkói helyszínű dokumentumfilm (a Remény iskolája), nagykövetének kértek fel, amit örömmel el is fogadtam. A filmmel kapcsolatos gondolataimról írtam is, szerintem a jövő héten kint lesz az ofoe oldalán, de azt hiszem, érdemes még gondolkodni a felmerülő kérdésen, itt...
Mikor elkezdtük ezt a munkát, először azokra a gyerekekre fókuszáltunk, akikkel az iskolában találkoztunk. Aztán, ahogy közelebbről is beleláttunk ebbe az egészbe, amit generációs szegénységnek hívunk, elég gyorsan mentünk lejjebb korosztályban is, először az ovisokhoz, majd a 0-3 évesekhez, és a kismamákhoz. Mert világossá vált, hogy minél hamarabb próbálunk beavatkozni,...
Az, hogy rengeteg pénzt fordítottak már a munkaerőpiaci szempontból nem megfelelően képzettek tanfolyamaira, azt hiszem, világosan látszik. Valahogy mégsem változik a helyzet, nem kerülnek ki ezekből a képzésekből olyanok, akikre számítani lehet. A képzés elvégzését igazoló okiratok megvannak persze, van, akinek több is, de ez többnyire nem jelent semmit.
Azt hiszem, a felsőoktatás annak idején elég jól belém (is) sulykolta azt a szempontot, hogy mennyire fontos az oktatási hatását nézni annak, honnan érkezik a gyerek az iskolába. Hogy a gyerekeket mindig a szociokulturális helyzetével együtt kell értelmezni. Ennek a bevésése azóta is fontos pedagógiai elv a...
Bővítik a közmunka lehetőségeit. Annyiból nyilván jó, hogy akik elvesztették a munkájukat, annak helyben lesz valami. Valami, ami azonban szerintem nem igazi munka, az én megtapasztalásaimban legalábbis nem...
A Venustus meghívására az idei konferenciájukon is ott lehettünk. A téma a motiváció volt, ami engem több okból is nagyon érdekel. Ez a coaching szemléletű vezetők konferenciája, elsősorban a forprofit szektor van jelen, őket is célozzák meg. Hiszen nekik fontos a munkahelyi klíma, mert azt a kérdést, hogy az alkalmazottakból...
Most egy program keretében több településen ülünk össze az intézményrendszer azon képviselőivel, akiknek dolguk van a társadalom perifériáján élőkkel. Nagyon érdekes megfigyelni a problémafelvetésekben az általános és az egyedi jellemzőket, és a viszonyulásokat...
