Érdekes figyelni az emberekben lezajló változásokat. A kapcsolatrendszerünkbe többnyire segítségkéréssel kerül be valaki, vagy ő maga keres meg minket, vagy a jelzőrendszer szól, vagy a közösségben halljuk, a gyereken tapasztaljuk, hogy baj van. Aztán próbálunk...
A munkánk lényege a kitartó, türelmes építkezés, amelyben a legfontosabb vezérfonal a „képessé tevés”. Lehet, hiú ábrándnak tűnik, de én pl. hiszek abban, hogy a mi társadalmi vállalkozásunk, ami egy fejlesztés, csak jelenlegi állapotában hordozza a társadalmi, szociális jelzőt, és a jövőben képessé válik olyan vállalkozássá válni, mint a többi....
Dühös vagyok persze én is. Nem ezt az eredményt vártam, és nagyon elkeseredtem. Változást akartam, esélykiegyenlítő oktatást, normálisan működő egészségügyet, a stadionok helyett pl. szociális bérlakásokat, a szegénység csökkentésére tett rendszerszintű megoldásokat, a civil szervezetek szabad működését, a korrupció és a gyűlöletbeszéd csökkenését, és még sok mást, ami élhetőbbé tette...
Sokszor gondolkodom, milyen dolgok jelölik ki az embernek az utat? Mi az, ami mentén elköteleződik, ami arrafelé viszi, hogy látja, érti a célt, azt, hogy mit akar az élettől? Nyilván lehet ezt pozitív mérföldkövek mentén is végiggondolni, meg úgy is, hogy mit NEM akar az ember. Mi az, ami történt...
