986. Kilátástalan helyzetek
986. Kilátástalan helyzetek

986. Kilátástalan helyzetek

Elképesztő bonyolult élethelyzetek között kellene megkeresnünk a kiutat. És már rég nincs az a helyzet, hogy tudjuk, van hova fordulni megoldásért. Lassan már tanácsért sem. Magunk maradtunk, ötletelünk, próbálkozunk, hogy a gyerekek miatt tudjunk valami megoldást találni. Próbáljuk persze ezt közösen megtalálni azokkal, akik a rendszeren belül ezekért a családokért dolgoznak. De ott meg gyakran a határtartások, egymásra mutogatások, másképp értelmezések zsákutcájába futunk. Tényleg ünnepnek számít, mikor együtt sikerül megoldani valami teljesen esélytelen ügyet. Mert van, hogy sikerül. De ritkán. Túl ritkán.

Tovább olvasom

985. Együttműködés a jelzőrendszerrel
985. Együttműködés a jelzőrendszerrel

985. Együttműködés a jelzőrendszerrel

Ebben a munkában, amit a generációs szegénység ellen viszünk, fontos pillér volt a kezdetektől az együttműködés az intézményrendszerrel. Mert nem egy civil „zárványt” akartunk, hiszen a probléma megoldása szempontjából ez mit sem ér, hanem egy olyan munkakultúrát, amiben mindenki hozzá tudja tenni a magáét, és a hatások egybefésülésével támogathatjuk a változást. Nemrég egy előadásban fogalmaztam meg, hogy az intézményrendszert együttműködővé tenni nem kisebb kihívás, mint a generációs szegénységben élő családokat. Gondolhatnák most sokan, hogy miért olyan nehéz ez? Hiszen mi segítünk… a mi civil eszközeinkkel.

Tovább olvasom

984. Tanulni…
984. Tanulni…

984. Tanulni…

Az Igazgyöngyben nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is foglalkozunk. Létszükséglet ez, hiszen a gyerekekre irányulhat bármilyen pozitív hatás, annak nagy része eltűnik, ha a család más tartalmakkal tölti meg az életet, mint amit az iskolában tanulnak. Az oka ennek egyszerű: a szülők sem kaptak az iskolától eleget, ők is a családi minta átörökítésével alapozták meg az életüket, ezért ismétlődik újra és újra a generációs szegénység. Ugyanazokkal az életstratégiákkal találkozunk mi is, akik sok családnál már a második generációval dolgozunk. Tíz évig hittünk abban, hogy az iskolában eleget tudunk hatni. Aztán be kellett látnunk, hogy nem, a generációs szegénységben élő családoknál más munkára is szükség van. Tizenhat éve értelmezzük ezt a hátteret, tárjuk fel az újabb és újabb túlélési stratégiákat, a traumatizáltság okait, és próbáljuk követni a változásokat is, melyek egyre gyorsabban alakítják ezt a közeget is.

Tovább olvasom

983. A nőkről…
983. A nőkről…

983. A nőkről…

Tegnap, ahogy az egyetemi konzultáció során beszélgettünk a hallgatókkal, a társadalmi leszakadás bonyolult problémájáról, egyikük felvette a nők helyzetét, szerepét, hogy mennyire fontos beavatkozási pont lehetne a generációs szegénység megtörésében.  Örültem ennek, mert nagyon egybecsengett a mi álláspontunkkal, hiszen az Igazgyöngy modelljében ők vannak a legfontosabb szerepben. Aztán vitatkoztunk kicsit a hallgatókkal a szokásos felvetésemről: mennyiben kulturális elemek határozzák meg a nők helyzetét, amennyiben romákról van szó, és mennyiben a generációs szegénységben átörökített szocializációs minták? Érdekes kérdés ez mindig, és azt gondolom, ha beszélünk róla, mindig világosabbá válik a probléma megértése is.

Tovább olvasom