Egyre több asszonyt ismerhetek meg ebben a munkában. Olyan anyákat is, akik állami gondozásban nőttek fel. Van, aki tűzbe menne a gyermekiért. De több van, aki másképp áll...
Az a baj, hogy a megélhetés nehézségei olyan helyzetet teremtenek, hogy az emberek között már csak abban van különbség a faluban, hogy van aki cigány, és van, aki nem. A nyomorúság egyformán szorít...
Szeptemberben kezdtük. Akkorra jött össze annyi támogató, hogy beindíthattuk. Azoknak a segítségével, akik mellénk álltak, és hitték, ezzel a sajátos megközelítéssel lehet pozitív hatást kiváltani, megakadályozni a jobb képességű gyerekek elkallódását, és települési szinten is elindítani köztük valamit. Hogy ne húzza vissza őket az, ami mindennél erősebb, ami ellen nem...
A hideg nem enged. Egyre több az olyan helyzet, amitől mi is megrémülünk. Amivel alig tudunk megbirkózni. Ma, hála a támogatóinknak, megint tudtunk fát osztani. Muszáj volt. A héten sok jel mutatta, nem szabad nekimennünk e nélkül a hét...
Ritkán teszek ki a blogban levelezést. De most újra megteszem. Azért, mert szerintem pontosan mutatja azokat a dolgokat, ami miatt itt tartunk. Egyfelől az átgondolatlanságot, másfelől az indulatot. És azt hiszem, nemcsak a cigánykérdéssel vagyunk így… hanem egyre több...
Egy projektben sikerült egy álláshelyet összehozni. Pár hónapra felvettem a faluból egy cigányasszonyt az alapítványhoz, helyi segítőként. Hamarabb nem lehetett. Még nem volt olyan a helyzet. Most viszont úgy tűnik, remek döntés volt. Bár vannak, akik bolondnak...
Túl vagyunk egy gyermekelhelyezési tárgyaláson. Öröm, hogy meghívtak minket is. Mi több, még partnernek is tekintettek. Fura, hogy ezt a nagy lépést egy olyan faluban tehettük meg, akikkel eddig ezen a vonalon még kevésbé dolgoztunk...
A január mindig rémes. Az ünnepek után mindenki tartozik, a januári jövedelmek már rég belementek a tartozásokba…Határozottan érezzük a hónap második felétől a visszahívós sms-ek számának növekedését, és a mögöttük feszülő...