Még mindig a választási eredmény hatása alatt vagyunk. Akikért dolgozunk, a generációs szegénységben élők, ők már elcsendesedtek. Az első hét a háborútól való félelemmel volt jellemezhető, még a gyerekek között is volt, aki kérdezte a suliban tőlünk, hogy “akkor most aput elviszik a háborúba?” Aztán a visszakérdezésre, hogy szerinted lett...
Ebben a munkában a megújulás nélkülözhetetlen. Nem lehet “rutinból” beállni egy-egy beavatkozással, folyton keresni kell, hogyan lehet hatékonyabb, és persze folyamatosan alkalmazkodni kell a változó helyzetekhez. Na igen…a reziliencia képessége. Ami nélkülözhetetlen.
Persze ettől izgalmas ez a munka. A megoldáskereséstől. A kudarcoktól, az apró sikerektől, az állandó újratervezéstől. Ez tartja állandó mozgásban az egészet.
Van, amit elengedünk, van, amihez visszatérünk, kicsit másképp, építve a tapasztalatokra. Legnagyobb kihívás mindig a “hogyan találjunk fogást a problémán?”-kérdéshez kötődik. Mikor úgy látjuk, hogy semmi sem működik. Egyszerűen nem indul el semmi.
2016-ban ezt a célt tűztem ki magam elé. Hogy másképp gondolkodjak a futballról, mint eddig. Mert eddig nem igazán érdekelt a dolog. Sőt, az utóbbi időben kifejezett ellenkezést váltott ki belőlem. De most már el kell ismernem, nincs mese, alkalmazkodnom kell. Más is azt mondja, hogy ez van, el kell...
Az adventi időszakban végzett munkánk utolsó állomása mindig a toldi karácsony. Addigra végzünk a többi 16 településen, széthordjuk az élelmiszercsomagokat, ajándékokat, gyerekeknek, családoknak. Postáztunk is jó néhányat, mert sokan keresnek meg bennünket ilyenkor olyan falvakból, ahol nincs efféle segítő...
Egy projektben sikerült egy álláshelyet összehozni. Pár hónapra felvettem a faluból egy cigányasszonyt az alapítványhoz, helyi segítőként. Hamarabb nem lehetett. Még nem volt olyan a helyzet. Most viszont úgy tűnik, remek döntés volt. Bár vannak, akik bolondnak...
