Mindenkit sokkolt a szlovák miniszterelnök, Robert Fico elleni támadás. Nem sokkal előtte volt a pozsonyi tüntetés a média szabadságáért, ahol párhuzamot is vontak a magyarországi helyzettel.
Most sokan gondolhatják, akik ezt a blogot olvassák, hogy mi köze ennek a “nyomor széléhez”? Nyugalom, nem fogok itt külpolitikai elemzésbe kezdeni, ehhez nincs elég tudásom, az, amit idekapcsolok, az a mintázat miatt lehet fontos. A tanulságait nem először említem itt, most, az események kapcsán hozom elő újra.
Keserves felismerés volt számomra látni, hogy az emberek bizonyos viselkedési mintázatában mennyire nincs különbség társadalmi csoportok között. Sokáig hittem, hogy a tudás-és képességhiány miatt ezek a viszonyulások összehasonlíthatatlanok azokkal, akik a tanulás miatt más életstratégiát építhettek. Aztán rájöttem, hogy nem. A hatalom mindenhol ugyanolyan mintázattal működik.
Nagyon szeretném ezt a tükröt tartani…már csak azért is, mert ebben a “hatalomért mindent” jelenségben igencsak sértőnek találnák a tanult szereplők az összehasonlítást. Mert a morális érzéket már rég felülírta bennük az önteltség, és ehhez társul egy nagyfokú lenézés is, mindenki irányába, a szegregátumok világával való összevetést nem is értenék. Pedig – ezt is leírtam már párszor- kellene minden politikusnak egy évet ezekben a szétesett, lehetőségeitől megfosztott közösségekben tölteni, fejlesztő munkával. Hogy megértsenek összefüggéseket, megtanuljanak alázatosak lenni, és rákényszerüljenek az önismeret fejlesztésére.
Persze ez utópia… tudom. Nem a szegénységből akarnak többet érteni, hanem a gazdaságból. Az önfejlesztésükre nincs rálátásom, de kétlem, hogy érdekelne bárkit. Na, de nem fokozom itt tovább a politikai kiábrándultságom, nézzük inkább a gyűlöletkeltést és a következményeit.
Az emberek befolyásolása ma leginkább a médián keresztül történik. A média működtetése a hatalom érdekeit szolgálja, így az mindent elkövet, hogy ezzel befolyásoljon. Ha ebben nincs jelen a mérleg másik nyelve, akkor nincs egyensúly, aránytalanság következik be és ez frusztrációt okoz az emberekben. Ebbe még becsatornázódott a manipulálás tökélyre fejlesztett módszertana, ami erősen épít arra is, hogy a társadalmi leszakadásban élők nem rendelkeznek olyan tudással, ami megkérdőjelezne bármit. Nem tudnak különbséget tenni a valós- és az álhírek, információk között. Szubkulturális alapon viszont jól megszólíthatók.
Szóval, a kommunikációban, mint a hierarchia megerősítésének eszközében vettem először észre az azonos mintázatokat. A döntéshozói szintet és annak eszközeit ugyanis én addig valamiféle kulturális-morális szinthez kötöttem, és azt gondoltam, bizonyos szóhasználat, kommunikációs stílus ebbe nem fér bele. Naivan azt hittem, nekik valamiféle példaadással, kulturált beszéddel kell jelen lenniük, az általuk vallott értékek képviseletében.
Ezt kiterjesztettem természetesen minden olyan médiaelemre, ami a döntéshozói érdekeket szolgálja. És nem tudtam ezzel mit kezdeni…ekkor adtam vissza én is, sokakkal együtt a Lovagkereszt kitüntetést, mert nem akartam egy listán szerepelni azzal, aki teljesen más értékrend szerint kommunikál.
De mi volt ez ahhoz képest, ahová most jutottunk… a gyűlöletbeszéd napi szintű kiterjedt működtetéséhez. Ahogy erősödik a politikai harc, úgy erősödik ez is. Alázni, rágalmazni, gyűlöletet kelteni az ellenfelek és mindenki iránt, aki más véleményen van, mint ők.
Aztán ott a nagy kérdés, hogyan lehet ezzel harcolni? A mondás szerint ugyanazokkal az eszközökkel lehet legyőzni valakit, mint amit ő használ. De ez sem vezet ebben a vonatkozásban sehova, csak mélyebbre ránt, ráadásul aránytalan küzdelem, hiszen a gyűlöletkeltés eszköztárának használatához az egyik fél óriási erőforrásokat tud mozgósítani (az adófizetők pénzén).
Végül eljön egy pont, amikor a gyűlölet közösségi szinten is megerősödik, és önjáróvá válik. Mint Szlovákiában, és a történelem során már annyiszor. Mikor elég egy bevállalós elszánt valaki… és robbanhat az egész. Ekkor pedig rögtön jön a felelősségből való kihátrálás: ki a hibás, ki kezdte? Mintha nem lenne mindig egyértelmű: azok, akiknek ehhez az erőforrások is rendelkezésre álltak. Akik megtervezték, kijelölték, felkészítették, infrastruktúrával látták el, és fizették. Nem azt, aki bevállalós volt, hanem aki odáig eljuttatta a tömegeket, hogy kitermelje magából ezt az embert. Mert abban van a felelősség, aki ezt a mentális állapotot közösségi szinten tudatosan felépítette.
Amikor kiszabadul a palackból a gyűlölet, azt nem igazán lehet visszagyömöszölni. Kezelhetetlenné válik, és nem lehet felkészülni a következményeire.
Én megtapasztaltam ezt pár éve, mikor jó terepet talált egy külső erő pár emberben, akik támadást indítottak ellenem, ellenünk (nem először). Akkor láttam meg az azonosságokat: rágalmak, megalázás, alpári kifejezések, fenyegetőzés, kigúnyolás, stb. Mindez a közösségi médiában, “élőzésekben”, kommentekben. Letöltöttük, és elmentettük mind, talán egyszer majd lesz erőm és időm, hogy ezeknek a tanulságait is feldolgozhassam. Nekem akkor az volt a legfontosabb (a mellett, hogy túléljem), hogy ne kerüljön ki a nagyobb nyilvánosság elé. Az ok pedig az volt, hogy akkor már sokan követtek, és úgy éreztem, ha ez kikerülne, ha felkapná a sajtó, annyira megnövelné az előítéleteket az emberekben, hogy csak rontana az amúgy sem fényes helyzeten. Mondjuk úgy, hogy nem támogatta volna az integrációt. Egyszerűen nem akartam, hogy ez a pár ember, a külső (háttérben maradó) segítőkkel egy olyan általánosítást erősítsen, ami méltatlan lenne azokhoz, akikkel és akikért dolgozunk, és akik nem ilyenek.
Végül elhalt ez is, de ma már tudom, ez is egyfajta gyűlöletbeszéd volt, és lám, most, a “szemüveg-adomány” elfogadása kapcsán megélhettem mindezt a “tanult” feléről is a világnak. Nos, az első kikerült videót néztem csak meg, és akkor írtam le, keserűen, hogy a szegregátumok világa még mindig tisztességesebb és humánusabb, mint a NER. Mert a “célcsoportunknál” értem az okokat, és nem tudok haragudni rájuk, hogy bedőlnek mindennek, és átgondolás nélkül támadtak, a mások által gondosan felkorbácsolt indulataik által vezérelve.
De ezt a másikat, ezt nem ilyen egyszerű feldolgozni. Mert ez folyamatosan, több szinten hergeli az embereket, veri fel egyre magasabb szintre a gyűlöletet, és ezt ráadásul mi, adófizetők fizetjük. És ők tömegekre hatnak, ez is a céljuk. Az óriásplakátjaikkal, az alpári beszélgetéseikkel, a videóikkal. Folyamatosan a gyűlöletet építik. A rendszer részeként.
Mekkora zavar van már abban, hogy miközben a saját keresztény értékrendjüket hangsúlyozzák, működtetnek egy ilyen média-eszköztárat. Vagy ezt csak én látom ellentmondásosnak?
Nos, csak azt akartam mindezzel elmondani, hogy a gyűlöletkeltés brutális fegyver…és könnyen kontrollálhatatlanná válik a tömegekben. Kicsiben és nagyban is.
A háború itt van, a szomszédban (is). Mégis azt hiszem, nem ez jelenti ránk a legnagyobb veszélyt. Hanem az, hogy mi belül is háborúzunk. Aki igazából a béke pártján van, az nem tarthat fenn és működtethet sok millióból egy gyűlöletkeltésre fejlesztett médiarendszert.
A háborúk eszköze a fizikai megsemmisítés. A gyűlöletkeltés megágyaz ehhez azzal, hogy mentálisan rombol. Egy ponton pedig ez átbillen a fizikai részbe.
Jó lenne megérezni ezt a pontot azoknak, akiknek ez a felelőssége. Még mielőtt késő lesz.