Címke: érdekek

Amikor a segítő munkába fogtam, pont annyit értettem ebből az egészből, mint bárki más. Vagyis volt egy bennem élő kép, tele sztereotípiákkal. És sokkolt a szegénység látványa, főleg a gyerekek helyzete, Adni akartam, hogy ne nélkülözzenek. Mindent, ami nekem van, aztán, amit mások felajánlottak. Egész gyorsan felépült a kríziskezelés vonala, azt hiszem, ez ma is a legkönnyebb, egy gyors, egyszeri segítség, leginkább azzal, ami másnak már nem kell, ruha, cipő, bútor, háztartási gép, stb… Mert ami fölösleges az egyik oldalon, jó lehet még a másikon.  A másféle krízis, amihez pl. élelmiszer kell, vagy pénz a gyógyszert kiváltani, még mindig egyszerűbb volt. Sokakban megszólal a segítségnyújtási szándék, ha hall a nélkülöző gyerekekről. Karácsonykor főleg, de máskor is. Mert még mindig sokaknál jelen van, hogy jó érzés segíteni valakin, aki bajban van.  Aztán kezdtem érteni, hogy ez nem ilyen egyszerű. Attól, hogy valakinek a szükségletét kielégítjük, még nem vesz más vonalat az élete. Sőt, sokakban megerősödik az, hogy jól van így. Vannak, akiknek nincs, és vannak, akik adnak, és erre lehet építeni. Nem arra kell törekedni, hogy kimásszanak egy lehetetlen helyzetből, hanem arra, hogy elérjék azokat, akiktől lehet adományra, támogatásra számítani. Míg az előzőhöz erőfeszítés kell, az utóbbi mindenképp kényelmesebb. Csak meg kell találni hozzá a partnereket. Az internet kinyitotta ezt a világot, aki ügyesen mozog benne, sokakat elér, és mindig csurran-cseppenhet annyi, ami kiegészíti a kevéske jövedelmet, vagy átsegít egy helyzeten. 

Tovább olvasom

Miközben hiszek abban, hogy jó úton járunk, hogy van megoldás, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy le tudtam tenni a megfelelési kényszer terhét, így gondolhatnám, hogy ez megvéd valamennyire a kiégéstől is.  Ezen a vonalon, mármint kifelé ez így is van, nekem nem kell azt hazudnom, hogy minden szuper, vagy megtaláltam a bölcsek kövét, és úgy haladunk mindenben, ahogy ma azt a világ elvárja. Sikerrel, töretlenül, kudarcok nélkül. Persze a magamnak, a céljaimnak állított megfelelés kényszere közben belül működik tovább, hogy tudok-e eleget tenni, jól látom-e, stb. Ebben már nem állok ilyen jól, mert a befektetett energia és az elért eredmény aránya nem hozza azt az ívet, amit elterveztem, amit elvárok, amit remélek. Az ok pedig a folyamatosan előkerülő új kihívásokban van, amelyek nem támogatják a céljainkat, sőt ellene dolgoznak. Így aztán, minden erőfeszítésem ellenére egyre többet kell dolgozni, ahelyett, hogy a munkánk hatására csökkennének a terhek, számszerűleg is, és lelkileg is. Már képtelen vagyok beleállni mindenbe, még, ha az igazságérzetem ezt diktálná is. 

Tovább olvasom

A kedd-szerdai Civil Sugárút rendezvényének keretében tartottam egy rövid előadást, a sok sebből vérző oktatási rendszerünk egyik sebéről, a szegregációról. Feltettem a facebookra a szöveget, de többen jelezték, hogy linket szeretnének, mert a tovább-osztásra így jobb lehetőség nyílik. Felteszem hát ide is, a blogba. Akik érintett pedagógusok, és szegregált iskolában tanítanak, nekik biztosan megerősítő lesz olvasni. De akik nem, azoknak is elgondolkodtató lehet. De legjobban azt szeretném, ha mindenki úgy olvasná, hogy közben a jövőre gondol. És ne arra, hogy éppen most neki mi a jó. A rossz dolgok gyakran azért történnek meg, mert későn gondoljuk azt, hogy ebből rossz sülhet ki. Utólag mindig világosabban látszik minden. De akkor már késő. Visszarendezni mindent sokkal nehezebb. 

Tovább olvasom

A múlt héten kérdezték tőlem, hogy igazolni tudom-e a KSH adatokat, miszerint csökkent a szegénység és a családok jövedelemviszonyai pozitív irányba változtak? Nos, azt válaszoltam, hogy nem. A terepen végzett munkában továbbra is az a megtapasztalásunk, hogy a generációs szegénységben élők életesélyei semmit sem változtak, a rendszer továbbra sem működtet olyan folyamatokat, ami segítene rajtuk...

Tovább olvasom

Vannak, akik azt gondolják, tizenkét év után, mióta próbáljuk megérteni és elmozdítani a generációs szegénységben élő családokat, már sokkal előrébb kellene tartanunk. És bizonyára rosszul csináljuk, ha még mindig nincs bolt a kis faluban, ha nem tudjuk felvenni a harcot a fekete kereskedelemmel, ha nem művel mindenki kiskertet, nem szavaz...

Tovább olvasom

Mielőtt ezt a munkát elkezdtem, nem tűnt fel, hogy nem ugyanazt értjük a szavakon. Tudtam persze, hogy van szakmai nyelv, ami specifikus kifejezésekkel tarkított, de azt, hogy egyes kifejezéseken mennyire nem ugyanazt értjük, azzal jóval később szembesültem. Aztán megtapasztaltam, és tapasztalom ma is, hogy ez, a változásokkal felerősítve, milyen nagy...

Tovább olvasom

Amikor elkezdtem ezt az egészet a nyilvánosság előtt is megmutatni, a közösségi oldalak használata még nem volt ennyire általános. Persze akkor is megkérdeztem mindig, megengedik-e, hogy fotót készítsek, és használjam is a problémák megértetésében. Volt, akinek sosem jelentett gondot, másnak igen, és ezt mindig tiszteletben tartottam. Sokat beszéltem nekik arról,...

Tovább olvasom

Amikor elkezdtem ezt a blogot, azzal a szándékkal tettem, hogy egy reális képet adjak arról, milyen ma a mélyszegénység, a szegregátumok világa, és mit jelent ott esélyteremtő munkát...

Tovább olvasom

Munkám során napi kapcsolatba kerülök a CKÖ (Cigány Kisebbségi Önkormányzat) vezetőkkel. Régebben az elsők voltak, akiket megkerestem, mert azt hittem, alapfeltétel, hogy együtt gondolkodjunk. Ám sok kudarc miatt ma már velük is óvatosabb vagyok. Pedig velük kellene a legjobban együttműködni a problémák megoldásában. Mégis, miért nem elég eredményes ez? És...

Tovább olvasom