Elkészült az éves jelentése az alapítványnak…
Szép lett, látványos, és meggyőző. Ahogy nézegettem, elgondolkodtam azon, hogy mennyire nehéz egy ilyenben összefoglalni az eredményeket, eseményeket, de úgy, hogy közben a probléma mélysége, a kudarcok is érezhetők legyenek.
Mert így, ha ránézek, úgy tűnik, minden szuper. Nincs benne a küzdés, az, hogy hányszor kell a padlóról felállni, hányszor kell beismerni, hogy alulmaradtunk, hány dolgot kell elengedni, mert képtelenek vagyunk hatni rá.
Persze tudom, ez, nem az a műfaj. Egy ilyen jelentésnek meggyőzően kell mutatnia a munka céljait, értelmét, a hozzáadott értékeket, tömören, számokkal alátámasztva. Nem alkalmas felület arra, hogy a problémát is érthetővé tegye. De akkor jó-e így? Hiteles képet tudunk-e így kommunikálni vele a munkánkról?
No persze így is hosszú, mivel minden területről szerettünk volna beszámolni kicsit… és mennyit rágódtunk rajta, hogy tömörebb legyen!
Iszonyú gyorsan eltelt. Bár ebben a felgyorsult világban ez az érzés állandósult, rohanunk, dolgozunk, a reggeli “forgószél” effektusnak nevezett jelenség, ami felborítja az előzőleg jól eltervezett tennivalók sorát, az egész napot, hetet meghatározza.
Nincs idő megállni, mert mindig jönnek az újabb megoldásra váró feladatok, és nincs idő már arra sem, hogy egy-egy sikeres problémakezelés után megálljunk, örüljünk kicsit, mert rögtön ott a következő. Ez a hajszoltság határozta meg ezt az évet. És mindig kellett tartalékolni energiát arra is, hogy védekezzünk, állandó készenlétben legyünk egy esetleges támadás esetére, mert az ügy képviselete nehezedett az idén is.
A január arra is jó, hogy értékeljük, mire jutottunk eddig, és arra is, hogy a továbblépést tervezhessük. No meg a kettőt összhangba kell hozni… ehhez pedig reális és kritikus értékelés szükséges. Foglalkoztam én is a Nemzeti Felzárkózási Stratégia dokumentummal, melynek társadalmi véleményézését épp decemberre időzítették. A legnagyobb gondom épp az...
Nem volt könnyű év ez sem. A Covid olyan helyzeteket teremtett, amire nem volt felkészülve senki, és semmi…és a járványnak még nincs vége. Félő, hogy meg fogja határozni a 2021-es esztendőt is, gazdasági hatásaiban mindenképp.Tizenegy éve visszük az általunk felvázolt, húsz évre tervezett esélyteremtő munkát, melyben a cél, a fő...
Amikor 20 éve az alapítványt alapítottam, még csak az oktatásban gondolkodtam. Nagyobb pedagógiai szabadságot szerettem volna, gyermekközpontúbb, és esélykiegyenlítőbb iskolát, olyat, ahol a művészettel fejleszthetek, nevelhetek. Az első tíz év ebben telt, csapatépítés, hálózatosodás, módszertani fejlesztések, azok rendszerbe állítása. Tulajdonképpen ma is rendkívül fontos pillér a munkánkban, innen indult sok...
Nem volt egyszerű ez a tanév sem. Az alapítvány művészeti iskolájában hat településen 638 gyerek tanult, az általános iskolák több településen szegregáltak, vagy erősen szegregálódnak, így logikus, hogy nálunk is meghatározó a hátrányos helyzetűek aránya, bár mi gyúrunk is rá, hogy behívjuk őket ebbe a tevékenységbe. Mert pontosan tudjuk, mit...
Sokszor kérdezik tőlem a munkánk eredményét. Itt, e blogban többnyire a nehézségekről írok, a napi apró sikereket inkább a facebook oldalon kommunikálom. És persze néha itt is, a nagyobb mérföldköveket meg főleg. Próbálom az egyensúlyt megtalálni, hiteles és valós képet adni erről az egészről. Nem akarok rózsaszínre kozmetikázott sikerszériát bemutatni,...
Tulajdonképpen elégedett lehetnék. Hiszen tudtunk tovább dolgozni, vinni tovább az iskolát, és az esélyteremtő modell fejlesztését is. Az iskola továbbra is eredményes, egyre jobban tudjuk szakmailag is rendszerbe állítani, amit gyakorlunk, a módszer terjed, itthon is, és külföldön is. Az oktatással, és a szociális munkával is ígéretes egyetemi projektekben dolgozunk,...
Sokan kérdezik mostanában tőlem: mondd, te nem érzed, hogy elég? Ennyi fronton folyamatosan küzdeni..ennyi konfliktust felvállalni, ennyi kudarcot megélni…. ennek csak kiégés lehet a...
Az adventi időszakban végzett munkánk utolsó állomása mindig a toldi karácsony. Addigra végzünk a többi 16 településen, széthordjuk az élelmiszercsomagokat, ajándékokat, gyerekeknek, családoknak. Postáztunk is jó néhányat, mert sokan keresnek meg bennünket ilyenkor olyan falvakból, ahol nincs efféle segítő...