Tegnap voltam hatvan éves. A munkám a kezdetektől az oktatáshoz, kiemelten a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásához kötődött, az első felében az állami rendszerben, majd a civil szférában. 21 éve alapítványi keretek között, a művészetoktatásban, 11 éve pedig egy komplex esélyteremtő munka keretében, kiegészülve mással...
A lány valahogy közelebb került hozzám, mint a többi. Nem tudom miért, talán a nyomor, amiben élt, a háttér, ami nála volt, a kölcsönös szimpátia, vagy valamiféle hiú remény bennem, hogy vele majd sikerül megtörnöm a kört, ami bezárja őket, reménytelenül, esélytelenül,...
