A hírek ebben a témában elég nagy skálán mozognak, olvasni olyat, hogy a lakosság fele, más felmérések szerint a kétharmada nem jut el az idén egyhetes nyaralásra. Egy biztos, a társadalmi leszakadásban élők nem tudják átélni a családi nyaralás élményét. A gyerekeiknek ez kimarad.
Persze most sokan gondolják, hogy ott vannak az Erzsébet táborok… De számukra ezek sem jelentenek megoldást, töredékük jut el ide is, igazából ez leginkább azoknak a szülőknek segítség, akiknek gond a gyerekek nyári elhelyezése. De ahol nehezebb a helyzet, ahol az alapvető nyaralási holmik előteremtése is gond, és a keveset sem tudják hozzátenni a szülők, nos, ezekből a családokból nem sokan jutnak el. Fürdőruha, papucs, utazótáska, törülköző…mind kell(ene). No meg ott van az is, hogy nincs táborozási tapasztalat, és sokan, akik nem voltak még távol a szülőktől, félnek az ismeretlen helyzetektől.
Kicsit talán érdemes képet adni a nyárról, a családok, gyerekek helyzetéről, lehetőségeiről. A nyári szünidő ugyanis nagy, és egyre több családot érintő kihívást jelent.
Ami jó, hogy a környék falvaiban a nyári időszakra is kapnak ebédet a hátrányos helyzetű gyerekek, úgy, mint az iskolaidőben, csak most érte mennek, hazaviszik, és otthon eszik meg. E mellett működik még az un. népkonyhai szolgáltatás is, ami a rászoruló felnőttek ebédjét jelenti. Igénybe is veszik, gyerekek és felnőttek is a lehetőséget.
Nagy segítséget jelent ez, de nyilván tipikusan állami ügy-kezelés ez is, mert az okok, ami miatt erre szükség van, a létminimum alatt élő családok helyzetén alapvetően nem változtat. Az okok, legfőképp a tanulatlanság, amiben ott van az alapkészségek megfelelő szintjének és a szakmaszerzésnek az el nem érése, ami aztán a munkavállalói kompetenciák hiányában csúcsosodik ki, kezeletlen maradnak. Ezt persze kezelhetné egy esélykiegyenlítő iskolarendszer, de ez, ami most van, nem az, és ahogy a helyzet kinéz, nem is várható ebben változás.
A múlt heti blog posztja alatt a facebook oldalamon volt egy komment, ami nagyon elgondolkodtatott. Azt írta, ő is elgondolkodott, mikor egy beszélgetésben valakitől ezt hallotta: “Ma minden élményközpontú. A közösségi kötődéseknek is rengetegszer élmény alapja van és nem érték alapja. A közösségek inkább közös élményeken alapulnak, mint közös...
Mindig, minden probléma elemzésekor oda lyukadok ki, hogy ahol van valamiféle közösség, azonos értékrend, egymásra figyelő, támogató attitűd, ott a problémák megoldása is hamarabb körvonalazódik. Ahol magukra vannak hagyva az emberek, és az egyik napról a másikra élés, valamint a fogyasztói társadalom hatásával szembeni védtelenség miatt a pénz lesz az...
A kiránduláson több iskolából voltak gyerekek. Vegyes társadalmi státuszú családok gyermekei. Nincs sok olyan pillanat, mikor integrált programot tudunk szervezni, a telephelyeink általános iskolái zömében szegregáltak. De ez most integrált kirándulás...
Az ember próbál egyformán viszonyulni mindegyikükhöz. Persze nem megy. Vannak kedvencek. Nem tudom megmondani, mi alapján választódott ki nekem a kislány. De valahogy az első pillanattól többet jelentett, mint a...
Akik tudnak rólunk, a tevékenységünkről, néha különös kéréssel keresnek meg. Szeretnének mélyszegénységben élő gyereket, gyerekeket egy-egy hétvégére, pár napra elvinni...
Szeretem hallgatni a gyerekeket. Amikor folyik belőlük a szó és egy szuszra sorolják az élményeiket. De van olyan, amikor hallgatva őket nagyon elgondolkodom. Mert élmény és élmény közt különbség...
