661. Karácsonyi blog

Az alapítvány éves munkájában talán a legmegterhelőbb időszak a karácsonyt megelőző hónap. Bár mi mindenképp a fejlesztő segítségnyújtás mellett köteleződtünk el, ami azt jelenti, hogy abban szeretnénk segíteni az embereknek, családoknak, hogy elmozduljanak a mélypontról. Nem pedig a folyamatos kríziskezeléssel erősíteni bennük az un. tanult tehetetlenséget, amiben a legfontosabb elem, hogy oldja meg más a problémájukat, mert ők nem tudják. Szóval, mi egész évben ezt gyakoroljuk, a problémákat közösen elemezve, mérlegelve, lehetőséget és segítséget adva, ám nem megoldva helyettük mindent, de ezt ilyenkor félretesszük. És szeretnénk minél több gyerekhez, családhoz elvinni a karácsony üzenetét.

Tovább olvasom

644. Egy nap, kétféle találkozás
644. Egy nap, kétféle találkozás

644. Egy nap, kétféle találkozás

Sokfélék vagyunk mi emberek, sokféle elköteleződéssel, meggyőződéssel, világlátással. Mi, a segítő civil szervezet részéről igyekszünk tartani magunkat a céljainkhoz, a gyerekszegénység elleni küzdelemhez, következetesen, a változó közegben is. Ami persze egyre nehezebb, de valahogy a változások, legalábbis körülöttünk, mégis erőt adnak.

Tovább olvasom

628. Nehezített pályán
628. Nehezített pályán

628. Nehezített pályán

Mikor olyanokkal beszélgetek, akik messze élnek ettől az egésztől, mindig azt érzem, annyira más szférában mozgunk, hogy el sem tudják képzelni, mit jelent ez, mennyire értelmezhetetlen itt az, ahogy ők gondolkodnak az életről, a lehetőségekről. Folyton azon töröm a fejem, hogy tudnám jobban megértetni ezt…. Most újra teszek egy kísérletet. Talán mást is be tudok hívni ebbe a sajátos „való világba”, és, ha valaki belek tudja képzelni magát ezekbe a helyzetekbe, talán másképp néz rá a problémára is.

Tovább olvasom

555. Adományokat minden rászorulóhoz
555. Adományokat minden rászorulóhoz

555. Adományokat minden rászorulóhoz

Most nagyon próbáltunk időben rákészülni az idei karácsonyra. Egyrészt, hogy minél több családhoz eljuthassunk, másrészt, hogy mi se merüljünk ki teljesen, és maradjon egy kis energia a saját családi karácsonyunkra is. Erről általában megfeledkeznek az adni akarók, hogy mi is emberek vagyunk, és nekünk is van életünk, családunk. Szerencsére talán egyre kevesebb ingerült levél, telefon jön azoktól, akik az utolsó pillanatra hagyták a jótékonykodást, és remélhetőleg most nem lesz olyan, mint korábban, mikor egyszerűen nem értették meg, miért nem megyünk átvenni az adományt szenteste, vagy egyáltalán, miért nem állunk karácsonykor is 24 órában a rendelkezésére mások segíteni akarásának. És talán egyre kevesebb komolyan vehető reklamáció jön a támogatottaktól is, hogy miért kapott egy vegetával többet a szomszéd, vagy, ami rosszabb, letagadva, hogy már kapott csomagot.  Valahogy jobban tudjuk szervezni, évről évre.

Tovább olvasom

548. Véleményáradat
548. Véleményáradat

548. Véleményáradat

Valamikor a nyáron kezdtem el, hirtelen ötlettől vezérelve, valamelyik sajtóhír kapcsán egy sorozatot: egy fotó a terepről, ahol dolgozunk, és egy, általam kiválasztott, a szegénység, a gyerekszegénység mellé ellenpontként tehető beruházás, mutyizás, pénzelnyelés. Nem volt benne nagy tudatosság, csak tettem egymás mellé, naponta, amit a hírek adtak, vagy amit küldtek mások. Még most is kapom őket, pedig nem viszem tovább ebben a formában. 100 napra terveztem ugyanis.

Tovább olvasom

539. Segítő térkép
539. Segítő térkép

539. Segítő térkép

Amikor az alapítványnál elkezdtük ezt az egészet, eleinte a saját készleteinkből segítettünk. Ruhák, cipők, iskolaszerek, könyvek, játékok vándoroltak be az irodába, a tanári szekrényekbe, onnan pedig ki a családokhoz, gyerekekhez.  A készleteink hamar kimerültek, de a munkánk nyilvánosság előtti kommunikálásával párhuzamosan kezdtek segíteni mások, hamarosan raktár kellett, meg gyűjtőpontok, hogy az adományok kezelése, szortírozása, tárolása biztosított legyen.

Tovább olvasom