739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán
739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán

739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán

Tegnap voltam hatvan éves. A munkám a kezdetektől az oktatáshoz, kiemelten a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásához kötődött, az első felében az állami rendszerben, majd a civil szférában. 21 éve alapítványi keretek között, a művészetoktatásban, 11 éve pedig egy komplex esélyteremtő munka keretében, kiegészülve mással is.  

Tovább olvasom

685. Mindig változó ellentmondások
685. Mindig változó ellentmondások

685. Mindig változó ellentmondások

Azt hiszem, teljesen természetes reakció az, amibe belesodródunk. Amikor elkezdtünk dolgozni ebben a problémában, sokkoló volt megtapasztalni a gyerekszegénységet, a teljes kilátástalanságot. Szép íve volt a probléma megértésének ahogy haladtunk ebben, és haladunk ma is, hiszen a mindig változó társadalmi közeg, amibe ez az egész ezer szállal be van kötve, újabb és újabb, eddig nem látott viszonyulásokat, helyzeteket teremt.

Tovább olvasom

679. Ami már elindult
679. Ami már elindult

679. Ami már elindult

Sokszor kérdezik tőlem a munkánk eredményét. Itt, e blogban többnyire a nehézségekről írok, a napi apró sikereket inkább a facebook oldalon kommunikálom. És persze néha itt is, a nagyobb mérföldköveket meg főleg. Próbálom az egyensúlyt megtalálni, hiteles és valós képet adni erről az egészről. Nem akarok rózsaszínre kozmetikázott sikerszériát bemutatni, mikor naponta küzdünk. Mert ez egy nagyon nehéz, apró lépésekben haladó, de mindenképpen haladó, előremutató munka.

Tovább olvasom

671. Lányok, lehetőségek
671. Lányok, lehetőségek

671. Lányok, lehetőségek

Az ember sokszor évekig azt hiszi egy-egy gyereknél, hogy sikerül kirángatni onnan, ahova a sorsa szerint rendeltetett. Mellette vagyunk, segítjük, mentoráljuk, támogatjuk, és mielőtt látszana a vége, hirtelen összeomlani látszik minden. Mert kiderül, kevesek voltunk. Pedig többet tettünk bele, mint bárki más. Többet, mint a család….vagy inkább mást, olyat, amiből lehetett volna másfele kanyarítani az életet. Keserves harc ez egy másféle értékrenddel, szocializációval. Sokszor nyerünk…de sokszor nem. Most úgy néz ki, mi kerültünk ki vesztesen. Bár az igazi vesztes ő. Mi csak egy csatát vesztettük el, de ő az életén változtatható lehetőséget is.

Tovább olvasom

626. Lépésről lépésre a „képessé tevés”-ben
626. Lépésről lépésre a „képessé tevés”-ben

626. Lépésről lépésre a „képessé tevés”-ben

A munkánk lényege a kitartó, türelmes építkezés, amelyben a legfontosabb vezérfonal a „képessé tevés”. Lehet, hiú ábrándnak tűnik, de én pl. hiszek abban, hogy a mi társadalmi vállalkozásunk, ami egy fejlesztés, csak jelenlegi állapotában hordozza a társadalmi, szociális jelzőt, és a jövőben képessé válik olyan vállalkozássá válni, mint a többi. Mert hiszem, hogy akiket fejlesztünk, ők képessé tehetők erre.

Tovább olvasom

477. A jövőkép
477. A jövőkép

477. A jövőkép

Az, hogy melyik gyerekben milyen jövőkép bontakozik ki, sok mindentől függ. Azt hiszem, nálunk a legmeghatározóbb ma ebben az a közeg, amiben felnőnek, amiben szocializálódnak. A család, és a tágabb közösség is, a lehetőségeivel, átörökítéseivel. Az iskola, az oktatás hatása ma jóval kisebb, mint ami lehetne, a probléma rég nagyobb annál, hogy pedagógiai eszközökkel kezelhető legyen, pláne, hogy az előírt eszközök lassan köszönő viszonyban sincsenek ezekkel a gyerekekkel.

Tovább olvasom