666. Kampány a nevelőszülőkért
666. Kampány a nevelőszülőkért

666. Kampány a nevelőszülőkért

Azt gondolom, a szociális munka egyik legnehezebb területe a gyerekek kiemelése a családból. Nemrég kérdezte tőlem valaki, hogy szerintem mikor indokolt? Azt válaszoltam, akkor, ha a gyereket abúzus éri, és ha életvitelszerűen bűnöző családban van. Minden más esetben küzdeni kell azért, hogy a családban maradhasson, és a családot kell segíteni abban, hogy megfelelően fel tudja nevelni a gyerekét.

Tovább olvasom

359. Felelősségtudat
359. Felelősségtudat

359. Felelősségtudat

Az állami gondozottakról, akik újra és újra felbukkannak a kapcsolatrendszerünkben, már sokszor írtam. Sokat küzdünk, egyre gyakrabban már partnerként a családsegítőkkel, gyámhivatalokkal egy-egy gyerekért, családért, hogy ne kerüljön kiemelésre egy gyerek sem. Mert mindannyian tudjuk, a családban még mindig jobb.

Tovább olvasom

290. Nem lehet semmit tenni?
290. Nem lehet semmit tenni?

290. Nem lehet semmit tenni?

Azt hiszem, ez is egy olyan terület, ahol tele vagyunk kudarccal. Ahol igazán nem tud senki sem tenni semmit. Azt hiszem, az a probléma ez, ahol szerintem még a beavatkozási pontokat sem találtuk meg. Mindenki széttárja a karját: nem tudok mit tenni…..Azokról az állami gondozottakról beszélek, akik szökésben vannak. És újra szöknek. Amíg végül fel nem nőnek.

Tovább olvasom

161. Állami gondozásban
161. Állami gondozásban

161. Állami gondozásban

 Sokat gondolkodom, miért nem bírja őket az állami gondozás megtartani, rendesen felnevelni. A rendszere, vagy a technikák rosszak, vagy egyszerűen annyi sérüléssel kerülnek már be, hogy képtelenség segíteni rajtuk? Vagy egymásnak is adják tovább a rosszat, ami a lelkükben már örökre ott van, és a sérülések hatványozódnak bennük tovább? Miért nem tud senki ellene tenni?

Tovább olvasom