733. Boldogság, szegénység
733. Boldogság, szegénység

733. Boldogság, szegénység

Emlékszem, régebben is felmerült, akkor a gyerekeink rajza kapcsán. Azt kérdezték tőlem, hogy, ha a gyerekek szegénységben élnek, akkor miért ilyen vidámak a rajzaik ? Akkor pont egy olyan sorozatunk is volt, ahol a szeméttelepről is készültek rajzok, mosolygós, gyűjtögetős, bungaló-építős képek. Pont azoknak a rajzoknak a példáján magyaráztam el, hogy mindenki ott, azok között a keretek között kell, hogy megtalálja a boldogságát, ahol él. És a gyerekek nem depressziósan, magukba roskadva élik a mindennapokat a lakhatási szegénységben, a nyilvánvaló nélkülözésben sem, hanem megtalálva ott is az öröm érzését. 

Tovább olvasom

695. Kettészakadt világ
695. Kettészakadt világ

695. Kettészakadt világ

Minduntalan ebben ütközünk. Szabályok, amelyek csak azok számára tarthatók, akik ahhoz megfelelő anyagi háttérrel bírnak. Akik pedig nem, nos, azoknak nincs alternatíva egy másik megoldásra. Ott nyitva marad a kérdés, persze a szabály betartatása is tompul, hiszen azt mindenki tudja, hogy betarthatatlan. De egyrészt félrefordulás van, másrészt pedig nincs baj, mert a felelősség is személyes. Ha nem tud valaki megfelelni neki, és ebből baja lesz, nos, azért nem hibáztatható rajta kívül senki. 

Tovább olvasom

671. Lányok, lehetőségek
671. Lányok, lehetőségek

671. Lányok, lehetőségek

Az ember sokszor évekig azt hiszi egy-egy gyereknél, hogy sikerül kirángatni onnan, ahova a sorsa szerint rendeltetett. Mellette vagyunk, segítjük, mentoráljuk, támogatjuk, és mielőtt látszana a vége, hirtelen összeomlani látszik minden. Mert kiderül, kevesek voltunk. Pedig többet tettünk bele, mint bárki más. Többet, mint a család….vagy inkább mást, olyat, amiből lehetett volna másfele kanyarítani az életet. Keserves harc ez egy másféle értékrenddel, szocializációval. Sokszor nyerünk…de sokszor nem. Most úgy néz ki, mi kerültünk ki vesztesen. Bár az igazi vesztes ő. Mi csak egy csatát vesztettük el, de ő az életén változtatható lehetőséget is.

Tovább olvasom

657. Rejtőzködő szegénység
657. Rejtőzködő szegénység

657. Rejtőzködő szegénység

Mikor kezdtem ezt a blogot, gyakori volt az iskolánkban, hogy az órákra, főleg ilyenkor, mikor az idő téliesre fordult, vittünk magunkkal gyerek-kabátokat és cipőket is. Mert sokszor kellett a felfeslett sportcipőt lecserélni egy csizmácskára, a két számmal nagyobbat megfelelő méretűre, és kabátot, vagy zoknit adni arra a gyerekre, akinek nem volt. Bár ma is figyelünk minden gyerekre ebből a szempontból is, ilyen már ritkán fordul elő. Részben azért, mert ez a fajta kríziskezelés átkerült az iskolánkból a családokkal történő együttműködésbe, részben pedig azért, mert olyan mennyiségű használt ruha, cipő érkezik hozzánk, hogy abból bőven jut azoknak a családsegítőknek, önkormányzatoknak is, akikkel kapcsolatban vagyunk, és hajlandók eljönni érte, majd kiosztani a faluban, ingyenes turkáló formájában.

Tovább olvasom

628. Nehezített pályán
628. Nehezített pályán

628. Nehezített pályán

Mikor olyanokkal beszélgetek, akik messze élnek ettől az egésztől, mindig azt érzem, annyira más szférában mozgunk, hogy el sem tudják képzelni, mit jelent ez, mennyire értelmezhetetlen itt az, ahogy ők gondolkodnak az életről, a lehetőségekről. Folyton azon töröm a fejem, hogy tudnám jobban megértetni ezt…. Most újra teszek egy kísérletet. Talán mást is be tudok hívni ebbe a sajátos „való világba”, és, ha valaki belek tudja képzelni magát ezekbe a helyzetekbe, talán másképp néz rá a problémára is.

Tovább olvasom