Sokszor konfrontálódok amiatt, hogy amikor a generációs szegénységben élő, zömében roma emberekről beszélek, miért problémák sorát hozom elő. Mert vannak, akiket ez zavar, szerintük nem így kellene, hanem a kultúra mentén, és biztosan én csinálom rosszul, ha nekem ezen a vonalon nem megy. Nekik biztosan menne, csak ők nem “ennyire...
Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem tudunk fogást találni a problémán. Sem a szülők, sem az intézményrendszer, sem mi, civilek, nem tudunk megoldást. Persze amíg nincs baj, addig mindenki megvonja a vállát. Ha baj lesz, nos, hát akkor jön az egymásra mutogatás, a “ki a felelős?”...