Hónap: 2015 január

Nem egyszerű egy településen a legszegényebbeket, legproblémásabbakat segítő civil szervezetek és a polgármesterek viszonya. Írhatnék önkormányzatot, testületet, hivatalt is, de úgy tapasztalom, szinte mindig a polgármester viszonyulásán múlik minden. Amit ő támogat, azt mindenki szereti körülötte, amit ő utál, azt mindenki utálja. (Az ügyesek ezt képesek ötévenként váltogatni is.) Na...

Tovább olvasom

Nehéz dolog történt az egyik iskolában, rendőrségi beavatkozást is igénylő ügy. Sajnos egyre gyakoribb az ilyen, a szegregálódó iskolákban egyre több a gond, és ezeket a problémákat már rég nem bírja kezelni az oktatási...

Tovább olvasom

Sokféle program fut az országban, ami az esélyteremtésre irányul. Régebben azt hittem, én nem csinálom jól, mert senki sem beszélt soha kudarcokról. Ma már, miután sok projektet megismertem közelről is, fenntartással kezelem a túl „fényes” kommunikációt. Amire mindenki hajlamos. Számomra sokkal hitelesebb, aki elismeri, nem sikerül minden. Mert ebben a...

Tovább olvasom

Mindig lehangolóak ezek az utcák, de ilyenkor, télen, alkonyatkor, különösen. Valahogy leheli ilyenkor magából itt minden a szegénységet. A kerítés nélküli kopott házak, a gyér füstű kémények, a betömött ablaknyílások, az alig-fényű lámpák. Lassan haladunk a kocsival, a kollégáimmal nézzük a házszámokat. Az 53-at...

Tovább olvasom

Nehéz most jövőképben gondolkodni. Pláne, ha az ember szegényekkel dolgozik. Akik ugyebár a statisztikák szerint nem is nagyon vannak. És akik számára a döntéshozók szerint a közmunka és a központosított oktatás biztosítja a jövő boldogságát, no meg az esélyegyenlőséget. Mert már olyan jó lesz, hogy nincs is szükség pl. bizonyos...

Tovább olvasom