118. A lányka

118. A lányka

118. A lányka

Az ember próbál egyformán viszonyulni mindegyikükhöz. Persze nem megy. Vannak kedvencek. Nem tudom megmondani, mi alapján választódott ki nekem a kislány. De valahogy az első pillanattól többet jelentett, mint a többiek.

Már majdnem hat éves.

Sok ok miatt még csak most kezdte az óvodát.

Az egyik legnehezebb családban él.

És a legszegényebben is.

Nehezen haladunk előre.

Amikor két éve megismerkedtünk, már akkor megszerettem. Sosem jött közel, mindig csak messziről nézett. Ha kapott valamit elvette, ha nem, akkor sem szólt. Mindig maszatos volt az arca, mindig ruhátlan volt a kis teste, sosem viselt cipőt, szandált.

Lassan közeledtünk. Hónapokig inkább csak nézegettük egymást. Azon a nyáron sokat jártam arra. A többi gyerek bátrabb volt, valósággal csüngött rajtam. Ő meg sem érintett. Soha. Aztán egyszer megtört a jég. Valamit vittem, és próbáltam elosztani a rengeteg gyerek között az utcában. Végül mindenki megkapta, kicsit már oszlott a gyerekgyűrű körülöttem, és a kocsim körül. Valami miatt megnyílt a tömeg a kislány és közöttem. Akkor is meztelen volt. Kicsit állt, nézett, erőt gyűjtött, aztán hirtelen nekilódult, hozzám rohant, olyan erővel, hogy majd feldöntött  és megölelt. Megsimogattam. Nem szólt, csak hozzám bújt, és szorított.

 Télen már a nevemen szólított, amikor bementem hozzájuk. Mutatta, hol égette meg magát a kályhánál, amikor nekiesett. Velem ismerte meg a narancsot, és a májkrémet.

Később már láttam, erőszakos, gyakran durva a többiekkel. De megértettem, itt farkastörvények uralkodnak, aki kapja, marja, a többi nem érdekes. Ehhez alkalmazkodik ő is, ugyanúgy, mint a többiek.

Nemrég délután mentem, három körül. Még a nagy melegben. Háztartási kekszet vittem és adtam minden családnak két zacskóval, ennyi jutott. A kislány rögtön lecsapott rá. Elég erőszakosan, mindig figyelmeztetni kell, hogy testvérei is vannak. Az egyiket végül odaadta, a másikkal beszaladt a házba.

Elkészítette magának: egy bádogtálba rakta, vizet öntött rá a műanyag flakonból, és úgy ette. Kézzel, megmártva minden darabot gondosan a vízben.  Nem tudom, miért így ízlett neki. Talán mert meleg volt, ki volt szomjazva, és így jobban tudta nyelni. Talán, mert így étel kinézete volt. Egy biztos: nem játékból. Mert játékból, ahogy ő evett, úgy nem lehet enni.

 Tegnap úja találkoztunk. Alig pár napja jár óvodába. Melléguggolok, kérdezem, jó e az ovi. Bólogat szaporán. Kérdezem, mi volt a legjobb. Az, hogy ettem meggylevest.- válaszolja.

Jó lesz, ha majd mást is mond. Remélem, hamarosan.

Facebook Comments