625. Érzések a választások után
625. Érzések a választások után

625. Érzések a választások után

Dühös vagyok persze én is. Nem ezt az eredményt vártam, és nagyon elkeseredtem. Változást akartam, esélykiegyenlítő oktatást, normálisan működő egészségügyet, a stadionok helyett pl. szociális bérlakásokat, a szegénység csökkentésére tett rendszerszintű megoldásokat, a civil szervezetek szabad működését, a korrupció és a gyűlöletbeszéd csökkenését, és még sok mást, ami  élhetőbbé tette volna számomra az országot.

Tovább olvasom

602. A fejlesztendők tudása
602. A fejlesztendők tudása

602. A fejlesztendők tudása

Amikor az ember belekezd egy ilyen munkába, mint én is, azzal a tanult tudással, és minimális terepi tapasztalattal, ami nekem is volt anno erről az egészről, nos, akkor nagyon sok minden hiányzik. Persze az ember olvas, tájékozódik, hiszen vannak példák, máshol, meg kutatások, meg tanulmányok is…. de mikor ott álltam, és sokkolt a látvány, meg a helyzet, akkor valahogy ezekkel nem tudtam mit kezdeni.

Tovább olvasom

455. A segítő civil szervezetek és a polgármesterek együttműködése
455. A segítő civil szervezetek és a polgármesterek együttműködése

455. A segítő civil szervezetek és a polgármesterek együttműködése

Nem egyszerű egy településen a legszegényebbeket, legproblémásabbakat segítő civil szervezetek és a polgármesterek viszonya. Írhatnék önkormányzatot, testületet, hivatalt is, de úgy tapasztalom, szinte mindig a polgármester viszonyulásán múlik minden. Amit ő támogat, azt mindenki szereti körülötte, amit ő utál, azt mindenki utálja. (Az ügyesek ezt képesek ötévenként váltogatni is.) Na jó, magánvéleményben lehet, hogy nem, de nyíltan sehol sem mennek szembe a települési vezetővel. Ő adja a mintát a képviselőktől a hivatali ügyintézőig. A többség ehhez ragaszkodik, az ellenzék meg mit tehet? Többnyire semmit.

Tovább olvasom

375. Megoldások, javaslatok
375. Megoldások, javaslatok

375. Megoldások, javaslatok

Sokan tudni vélik, sőt, állítják, ők tudják a tuti megoldást. A szélsőségesek megoldásait nem is említem, inkább a többikét. Akik jól leegyszerűsítve a problémát mondanak javaslatokat, miszerint meg kell nekik mondani, pl. hogy műveljék a kertjeiket, és lesz majd mit enniük, meg az igényesség a környezet iránt az nem szegénység kérdése, és ha azt megmondanánk, akkor biztosan a fejükhöz kapnának, no, tényleg, hogy nem jöttünk erre még rá, és sebesen mosnának, takarítanának. Meg a vásárlási szokások ugyebár, a cigi, meg a kóla, amiről, ha mondanánk nekik, számolják csak ki, hogy mennyibe kerül, rögtön abbahagynák a dohányzást és a cukros üdítők ivását, és látnák, mennyivel több marad másra. Hogy a tanulás ad esélyt kitörni a nyomorból, és lám, mégsem tanulnak.

Tovább olvasom