A múlt heti blog posztja alatt a facebook oldalamon volt egy komment, ami nagyon elgondolkodtatott. Azt írta, ő is elgondolkodott, mikor egy beszélgetésben valakitől ezt hallotta: “Ma minden élményközpontú. A közösségi kötődéseknek is rengetegszer élmény alapja van és nem érték alapja. A közösségek inkább közös élményeken alapulnak, mint közös...
Azt hiszem a legkényesebb pont ebben az egész küzdelemben, amit a társadalmi leszakadás ellen vívunk, a szabályok, a szabálytartás kérdése. Sokat gondolkodom ezen, muszáj, mert ez egy nagy kockázati faktorú...
Azt hiszem, a személyes oldaláról nézve ezt, ez a legnehezebb. Azt még könnyen ki lehet alakítani, hogy meghatározzuk közösen a célokat, az odavezető utat körvonalazzuk, messzire nézzünk előre, és bízzunk abban, hogy a befektetett munkánk végül sikeres lesz. Szóval, az ügy megoldásába vetett hit, az önmagunkban bízás elengedhetetlen, és viszonylag...
A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell...
Mi is azt szeretnénk, ha a jogkövető magatartás általános lenne, ott is, a szegregátumokban, és mindenhol, ahol az ott élők megjelennek.Sokat beszélünk erről, gyereknek, felnőttnek, ám a hatás akkor a legerősebb, ha valami konkrét eset történik, amiben megsértik a szabályokat, és ezért büntetés jár. Ilyenkor a visszacsatolásnak gyorsnak kell lennie,...
