750. A pillanatnyi sikerek csapdája
750. A pillanatnyi sikerek csapdája

750. A pillanatnyi sikerek csapdája

Sokszor mondják nekem, hogy pesszimista vagyok, meg kiégett, vagy irigy, mert nem hiszem el mások gyors eredményeit, amit az integrációban felmutatnak. De ez egyáltalán nem így van….csupán ennyi év után jól látom a csapdákat, meg azt is, mennyire nem mindegy a probléma mélysége, és ezért nehezen hiszem, hogy valaki egy-két év alatt már megfordít sorsokat, tudva a biztos megoldást. Mert ha ez igaz lenne, már nem itt tartanánk. Nem romlana a helyzet, hanem javulna.

Tovább olvasom

662. Évzáró visszatekintő
662. Évzáró visszatekintő

662. Évzáró visszatekintő

Tulajdonképpen elégedett lehetnék. Hiszen tudtunk tovább dolgozni, vinni tovább az iskolát, és az esélyteremtő modell fejlesztését is. Az iskola továbbra is eredményes, egyre jobban tudjuk szakmailag is rendszerbe állítani, amit gyakorlunk, a módszer terjed, itthon is, és külföldön is. Az oktatással, és a szociális munkával is ígéretes egyetemi projektekben dolgozunk, ami mindenképp fontos előrelépésnek tekinthető.

Tovább olvasom

620. A társadalmi beágyazottság
620. A társadalmi beágyazottság

620. A társadalmi beágyazottság

Dolgozunk, sodornak bennünket a teendők, ám néha, többnyire valami felkéréshez, pályázathoz, támogató kereséséhez kapcsolódva muszáj összegző írásokat készítenem arról, amit csinálunk.  Amikor aztán ezek során átgondolom, mi változott az előzőhöz képest, mit látok jobban, tisztábban, milyen tényezők kerültek elő, amelyeket esetleg addig nem befolyásoltak, akkor mindig előrébb lépek a dologgal.

Tovább olvasom

618. Tüzelő
618. Tüzelő

618. Tüzelő

Amikor a hideg nem teszi nagyon próbára a szegénységben élőket, akkor mi, segítőként is pozitívabban látjuk a dolgokat. Akkor a krízishelyzetek kezelése sikeresebb, egyediségében értelmezhetőbb, és a rendszerszintű hibák is valahogy nyugodtabban szemlélhetők. Ám, mikor ekkora a hideg, ami minden támogatott családunkat veszélyezteti, akkor valami olyan bénító félelem van az emberen, ami sokkal elkeseredettebbé tesz. Félek, féltem őket, főleg a gyerekeket meg az öregeket, és dühöt is érzek, mert ilyenkor nehéz higgadtan szemlélni a választási kommunikációt, a sikerként kihangosított beruházásokat.

Tovább olvasom

577. Nem lehetetlen a változás
577. Nem lehetetlen a változás

577. Nem lehetetlen a változás

Amikor tavaly nyáron a család a faluba költözött, és a fiúcska megjelent a nyári tanodatáborunkban, elég rémisztőnek tűnt a helyzet. Egy szegregátumban az ember sok mindenhez hozzászokik, az alul-szocializált gyerekekhez mindenképpen, de ő mindannyiunkat próbára tett. Senkivel nem tudott három percig meglenni úgy, hogy ne ugrott volna neki, és semmivel sem tudott három percig egyvégtében foglalkozni. Ha a többiek valami játékba fogtak, egy perc alatt tönkretette, vagy azzal, hogy összetépte, rombolta, törte azt, amivel a többek játszottak, vagy egyszerűen fellökve őket elvette és elrohant vele, ha valaki meg utána szaladt, azt megverte. Hét éves kora ellenére több agresszió szorult bele, mint az összes többibe együttvéve.

Tovább olvasom

576. Konfliktusok, vagy együttműködések?
576. Konfliktusok, vagy együttműködések?

576. Konfliktusok, vagy együttműködések?

Sok civil szervezet segít a terepen. Nem egyszerű ez, mert azok, akiken segíteni szeretnénk, a társadalom perifériájára szorultak, a megítélésük helyileg általában nem pozitív, és a problémák, amelyek hozzájuk kapcsolódnak, az állami rendszer sikerorientált elvárás-rendszerében nehezen kommunikálhatók.

Tovább olvasom