Ez a munka, ami mellett elköteleződtem sokat formált és formál ma is rajtam. Most egy kis “sorozatban” összefoglaltam, hogyan változtam a generációs szegénységben élőkkel végzett munka hatására, mi változott bennem azzal, hogy a munkát nem csupán egy segítő tevékenységre korlátoztuk, hanem próbáljuk az állami rendszeren belüli megoldásokat megkeresni, ami ebben az átpolitizált világban nem egyszerű.
És van még egy terület, amit nem jártam körbe, ami szintén az ügy-képviseletet jelenti, de nem az állami rendszerrel, hanem a közvéleménnyel kapcsolatban. Ami persze megint csak nem egyszerű kihívás, mert egyrészt szintén átpolitizált, másrészt nagyon fontos, mert a hozzá kapcsolódó nyilvános kommunikációban a támogató kapcsolatok építését is jelenti. Mondhatjuk úgy, hogy innen tudnak rólunk, itt érjük el a legtöbb embert, hiszen a közösségi média ma fontos információforrás, segít láthatóvá tenni dolgokat. Sok esetben innen tud rólunk a média is, innen indulnak a megkeresések, ami további hatásokat gerjeszt. No meg az is fontos, hogy itt még saját szándéka szerint hangosíthat ki dolgokat az ember.
Meg kellett tanulni ezt is, és felelősséggel jelen lenni benne. Persze ez is könnyebb lenne egy kiszámítható közegben, de ma már semmi sem az. És nagyon kell figyelni arra, hogy az ember ne ártson…hanem ha lehet, inkább javítson az egyre romló helyzeten.
Nagyon érdekes és megosztó szerep ennek az egész problémának, munkának a kommunikálása. Ugyanis az ember óhatatlanul elvárások kereszttüzében találja magát. Mindenki a saját véleménye, viszonyulása, tapasztalása alapján alakítja ki az álláspontját erről a munkáról, majd ki-ki vérmérséklete, elköteleződése, saját státusza szerint szeretné befolyásolni azt is, ahogy csinálom, és azt is,...
Amikor az ember a nyilvánosság elé tárja a munkája sikereit és nehézségeit, örömeit és bánatait is, tudnia kell, hogy ezzel olyan terepet nyit, ahol a megerősítések és a támadások egyaránt elérik. Ezzel jár a nyilvánosság, nem kötelező ez, aki nem bírja, annak ki lehet lépni...
Sokat töröm a fejem még mindig, ennyi év után is, hogyan lehetne jobban, hatékonyabb segíteni a leszakadó családok, gyerekek életén. Úgy, hogy a változás fennmaradjon, beépüljenek a hatások és ténylegesen megszakadjon a nyomorúság termelődésének újra és újra ismétlődő köre. Nagyon sokat tanultam már ebből. Leginkább a gyakorlatban, a saját káromon,...
Egy civil szervezet számára a szervezetfejlesztés elengedhetetlen. Mi is gyúrjuk, folyamatosan. Nemcsak azért, mert elmúltam hatvan, és szeretném megélni még, hogy az Igazgyöngy nélkülem is működjön, hanem azért is, mert közben mindig újabb és újabb területek jönnek elő, amivel foglalkozni kell, amiről tanulnunk kell. Mindezt pedig megfejeli a világ hihetetlen...
A koronavírussal kapcsolatban folyamatosan posztolok majd a facebookon, ez a blog most nem erről fog szólni. (Remélem, a jövő héten meg már pozitív dolgokról tudok beszámolni ezzel...
Azt már az elején érzékeltem, mekkora gond, hogy nem beszélünk őszintén a problémáról. Másról sem nagyon, de a szegénységről, roma kérdésről végképp nem. Amikor kezdtem ezt a blogot, még az fn-en, ez az őszinte, problémafeltáró megközelítés nagyon sok negatív reakciót váltott ki az emberekből, amire nem voltam felkészülve. A rémes...
Azt hittem, a választások után lecsendesedik majd minden. De nem így történt. Az ellenünk dolgozók végül mindenhol alulmaradtak, és ezt nehezen vették...
