Az Igazgyöngy esélyteremtő munkája lépésről lépésre bővült az évek során. A gyerekekkel végzett munkához először a családgondozás csatlakozott, aztán a közösségfejlesztés, majd a munkahelyteremtés, végül az intézményi együttműködések mellé beépült az ügy-képviselet is.
Most kicsit változtattunk...bár a lényeg maradt.
Maradunk a pedagógiai fókuszú esélyteremtő modell mellett, melynek most a 14. évében vagyunk. Ezt az etapot egyébként 20 évre terveztük. Maradunk abban az alapállásban is, hogy a következő generációért dolgozunk, de a mostanival. Vagyis, hogy nem elég a gyerekekre fókuszálni, muszáj a szülőkkel is dolgozni azért, hogy biztosabb hátteret adjanak a gyerekeiknek az életstratégia-váltáshoz. És maradt az is, hogy mivel a gyerekekre fókuszálva próbálunk hatni, így elsősorban a nőkre építünk, bár minden programunk nyitott a férfiak számára is. A nőkön keresztül próbáljuk a hatásokat becsatornázni a családok életébe. Végül maradt az a tőlünk sokat idézett mondat is, hogy nem egy gyerekkel akarunk százat lépni, hanem százzal egyet, ami jelzi, hogy az ügy-képviseletben nem engedjük el a rendszerre hatás elképzelését sem, akkor sem, ha most ebben a pillanatban erre semmi esélyünk nincs.
Civil szervezetként, az állam mellett, a társadalmi leszakadás problémájában dolgozni különös kihívás. Ami talán a legfontosabb benne (bár sok szervezet nem ezt az utat választja), annak a hatásrendszernek a megértése és befolyásolása, ami egy irányba viszi a folyamatokat. Abba az irányba, ami kivezethet az átörökített nyomorúság mélységéből.
Mert nem elég pusztán a gyerekkel foglalkozni, hiszen ott van mellette a család, a szülők, nagyszülők generációja, ami más üzenetekkel befolyásolja a gyereket, mint amit az iskolában hall. Az, hogy a tudás érték, és biztos pont lehet egy másfajta életstratégia felépítésében, azt a család itt a legtöbb esetben nem erősíti meg. Mondatok szintjén persze igen, “mondom én is, hogy tanuljon, menjen iskolába, stb.” de ez nem valós hatás. Mert ennél sokkal erősebb lesz a következő lépésnél a “hát mit csináljak vele, nem üthetem agyon…én is megbuktam, mégis itt vagyok, stb.”. Ez épül be, ez a minta, és nem csak a tanuláshoz való viszonyulásban.
Azt kérdezte tőlem valaki a héten, mit gondolok, mitől lesz ez fenntartható, amit az Igazgyöngy csinál? Talán a finanszírozás miatt kérdezte, hiszen az jogos kérdés, meddig lehet adományokból, támogatásokból ellátni állami feladatokat, kitöltve az állam működési hézagait. Mert ebben ott a már sokszor feszegetett örök kérdés, azzal, hogy a civilek...
Furcsa kérdést tettek fel nekem a múlt héten, amin azóta is töröm a fejem. Megnézve az Igazgyöngy munkáját valaki azt kérdezte tőlem: és miért nem veszik át ezt állami szinten? Mi ennek az akadálya? Egyáltalán tudják? És kértem már...
Amikor elkezdtem, nagy célt tűztem ki magam elé, rendszerszintű változásokban akartam segítség lenni, hogy igazságosabb, esélykiegyenlítőbb legyen az egész, amiben ez a generációs léptékű probléma ekkorára nőtt. Azt hittem, naivan, hasznos lehet az másoknak is, ha látok egy csomó olyan összefüggést, amit csak a terepről lehet megérteni, csak akkor, ha...
Mindig a felszínen van, és mindig konfliktusforrás benne minden, a fókuszok, a kommunikáció, a valós tények és a politikai szándék szerint tálalás, a közvélekedés és az emberi jogok kérdése.Csak egy dolog nem körvonalazódik, az elmozdulás. Pedig mi is azt szeretnénk, rendszerszintű változásokat generálni, no meg dolgozni, a terepen, ahol sokkal...