Az Igazgyöngy tevékenysége egy művészeti iskolából indulva vált komplex esélyteremtő munkává. A folyamatos bővülés egyre tudatosabb tervezéssel párosult, amiben bizonyos területek maradtak a tanévhez igazodva, mások, természetszerűleg a gazdasági év ritmusában működnek. Ez a kettős vonal sokáig párhuzamos tervezéseket is okozott, sokszor felesleges körökkel.
Aztán hoztunk egy döntést, és a szakmai munkát minden területen a tanév rendjéhez igazítottuk, a gazdasági zárásokat persze, amiben szükséges, megtartva, de a tervezés minden elemében az augusztus vége lett a meghatározó. Bár a nyár mindig más kicsit, erről azért külön szempontok szerint kell gondoskodnunk, hiszen pl. a nyári táborok, a diákmunka speciálisan ilyenkor jelenik meg, a mezőgazdasági rész is hordoz szezonális feladatokat, és ilyenkor van a szabadságolási időszak is. Így aztán van egy szeptembertől június végéig terjedő időszak, aztán a következő etap a nyári, júliustól-augusztus közepéig, és augusztus második felében már tisztán a következő év tervezése a meghatározó.
Június végével zárunk tehát, szakmai és hatékonyságmérési szemlélettel, ami persze magával hozza a pénzügyi területek egyébként folyamatos áttekintését is.
Próbálok most egy kis összegzést adni, legalább jelzésszerűen a beavatkozási területeinkről, az eredményekről, de a nehézségekről is őszintén beszélve. Mert, bár minden folyamat körülöttünk arról szól, hogy csak a sikerekről érdemes ma szót ejteni, mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz a sokszor konfliktust okozó szerephez, amiben a problémákról is beszámolunk. Mert a társadalmi leszakadás bonyolult problémájában a rózsaszínre kommunikált kép festése legalább annyira káros, mintha csak a kudarcokat hangosítanánk ki.
Nézzük tehát területenként. Leginkább a komplex toldi modellfejlesztés szemszögéből, de kitekintve a hat településen jelenlevő művészetoktatásra és a tizenhét településen folyamatosan végzett szociális munkára is.
A közösségfejlesztésben stabil létszámmal dolgoztunk, egyre több kezdeményezés érkezik tőlük, ami nagyon örvendetes. A legjobban örültünk talán annak, hogy a Fiatal Anyukák Klubjában a hozzánk kapcsolódóknak változott a viszonyulása a gyerekeik tanulásához, mindannyian ott voltak pl. az iskolai szülői értekezleten, és egyébként is, náluk sokszor érezzük a munkánk hatását összefogásban, konfliktuskezelésben, egymás támogatásában. Nem voltunk ilyen sikeresek a munkavállalói közösségben, itt sajnos újra ismétlődő mintázattal váltunk meg kollégáktól. Nem a tudással és a képességek egy részével van gond, hiszen ehhez illeszkedő feladatokat kapnak, hanem az attitűddel, amin a legnehezebb változtatni. Az énkép, a felelősségérzet, a szabálytartás, az elszámoltathatóság, az együttműködési készség, csapatban munkálkodás, a jövőképben gondolkodás mind ide tartozik. Ez az egyik legnagyobb kihívás ebben a munkában, amiben még mindig bővül az évekkel ezelőtt elkezdett táblázatomnak az az oldala, hogy mi hiányzik a munkavállalói kompetenciákból, és kevésbé a másik oldal, hogy mivel sikerült tartós pozitív hatást kiváltani.
A kríziskezelésben talán a szembeötlő adat az élelmiszer-kríziskérelmek látványos megemelkedése, a ruházatnál is volt kis emelkedés, és talán az is mutatja a gazdasági helyzetet, hogy a nem pénzbeli adományoknál a ruhanemű kivételével mindenhol csökkent az adakozási kedv, egyértelműen kevesebb élelmiszer, tisztítószer, babaápolási holmi, háztartási gép, stb. érkezett.
Az ösztöndíjprogram sikere viszont töretlen, talán ezt a számadatok mutatják legjobban. 92 ösztöndíjasunk volt ebben a tanévben, 16 településről, 64 általános iskolás, 22 középiskolás, 2 fő érettségire épülő képzésben és 2 fő felsőoktatásban tanult. 5 érettségizőnk volt az idén, ebből sajnos még előttünk van 2 pótvizsga, de a szakmát ők is megszerezték. Az ösztöndíjas-átlag a félévihez képest javult, most 4,29.
A tanodánk kiszámítható, egyenletes fejlesztést adott. A 0-3 éves korcsoportban egyéni és csoportos fejlesztést is nyújtunk, az óvodával remek együttműködésben dolgoznak a tanodapedagógusaink, eredményes volt az iskolaelőkészítő is. Az általános iskolások eredményei stabilak, mindössze egy bukás van, az ösztöndíjasok átlaga itt 4,18. Sok remek plusz programunk is volt, vitakultúra-fejlesztéstől a Szülői Klubon át a levelezős matek programig, vagy az Író-olvasó találkozóig, hogy a remek online otthon-mesélést ki ne hagyjam. Amiben itt hiányérzetünk van, az a tanulás iránti motiváció fenntartása felsőben, középiskolában, és a középiskolások eredményei, ahol szeretnének látványosabb változást is látni. No meg persze még mindig hiányzik a megoldás abban a szerencsére nem sok családban, ahol a gyerekeknél az iskola hiányzások száma kiugróan magas…
A társadalmi vállalkozásban a mezőgazdasági területen megkezdtük az átállást az öko-szemléletű gazdálkodásra, ennek az alapjait teremtettük meg. Sok újszerű megoldás és még több terv van, szerencsére partnereket is találtunk a nálunk hiányzó tudás megszerzéséhez és a támogatáshoz. Ami nehézséget okoz, a már fentebb említett munkavállalói csapat viszonyulása, de nem az ökogazdálkodáshoz, hanem általában a munkához. A másik terület a kézművesség, itt az éves munka látványos eredményeket hozott, bár a munkavállalói csapattal itt sem zökkenőmentes a munka. A sikereket annak köszönhetjük, hogy kibővített csapattal dolgozunk most, megerősített marketinggel, szociális dizájnerrel, műhelyvezetővel, varrónőkkel, folyamatosan épített értékesítési színterekkel. A pálmát mindenképp a Decathlonnal közös termék viszi el, ami minden szempontból tökéletesen képviseli az Igazgyöngy üzenetét. Bele mertünk vágni újra Toldon a varrás oktatásba is, meglátjuk, milyen eredményt hoz majd.
A több mint hatszáz gyereket oktató művészeti iskolánk is a megszokott jó teljesítményt adta, sok plusz programmal, eseménnyel, kiállítással, tudásmegosztással, együttműködésekkel. Nehéz bármit kiemelni, de nekem talán a leglátványosabbak a kooperatív munkák során született alkotások voltak, ezt szeretnénk majd külön is feldolgozni valamilyen szakmai anyagban. A módszer, amit hármas fókuszú vizuális nevelésnek hívunk, és ami kifejezetten fókuszál a szociális kompetenciák fejlesztésére, szép ívvel épül be, nemcsak a Berettyóújfalui Tankerület általános iskoláiba, de a továbbképzésekkel, online akadémiával, és minden más csatornán sok hazai és határon túli iskolába, és látjuk már nyomát a szakemberképzésben is. A baj csak annyi, hogy ez a szemlélet, amivel mi dolgozunk, pedagógiai attitűdjében nem illeszkedik a jelenlegi oktatáspolitika fókuszaihoz. Így ambivalens a helyzet, mert a szakmai kapcsolódások erősek ugyan, de az oktatásirányítás ma másról szól.
Alapítványunk intézményi kapcsolódásai helyileg és országosan is erős és növekvő beágyazottságot mutatnak. A tizenhét településen vitt szociális munka feltételezi ezt, hiszen mi az intézményrendszerrel együtt szeretnénk hatni, segíteni, és ezt a legtöbb helyen mára már értik. Hogy nem ellenük dolgozunk, hanem velük szeretnénk, azért, hogy azok a családok is stabilizálódjanak, akikkel nekik nehezebb a munka. Sok sikeres esetmenedzselés, intézményi együttműködés bizonyítja azt, hogy együtt eredményesebbek vagyunk. Itt említem meg a negyedik éve tartó együttműködést a Felzárkózó Települések programban, melyben Tolddal vagyunk benne.
Az egyetemi és céges együttműködések száma is fontos mutató ebben. Mindig hangsúlyozzuk a szakmai, szakpolitikai kapcsolódásokat, a rendszerszintű hatást, bár ezzel azért a szakmai beágyazottságunk ellenére sem dicsekedhetünk. Az ügy-képviselet egyre inkább nehezedik, a társadalmi olló megállíthatatlanul nyílik tovább, növelve az elszegényedő társadalmi csoportba tartozók számát. Nehéz ebben optimistának lenni, és hinni abban, hogy a folyamatok megállíthatók, vagy egyáltalán csak mérsékelhetők lesznek.
De muszáj hinni benne, mert ezt a hitet kell átadnom a kollégáimnak is, és ezt kell továbbadjuk azoknak, akikkel és akikért dolgozunk. Hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, építeni a néha alig érzékelhető változások sikerére, és tartani magunkat ahhoz az etikai rendszerhez, amiben eddig is épült az Igazgyöngy, a hitelesség, az átláthatóság, a segíteni akaró, aktivitást támogató fejlesztő munka mentén. Ezzel a hittel maradni a támogatóink látóterében, számítva arra, hogy azonosulni tudnak a céljainkkal, és mellettünk maradnak, hogy közösen egy jobb, igazságosabb világot építhessünk.
Tudom, hogy az árral szemben úszunk. Azt is, hogy ez iszonyúan fárasztó. De számomra, számunkra nincs más opció. Lehet, hogy egyszer minket is elsodor majd az ár…de küzdünk. Mert a gyerekek miatt nem lehet feladni.