A héten egy eseményen voltam, ahol, bár úgy tűnt, mindannyian egyetértünk az oktatási rendszer tarthatatlanságában, valaki mégis olyan mondatokat mondott, ami a hallgatóságból értetlenséget, sőt dühöt váltott ki. Szerintem is szerencsétlen mondatok voltak, mégis, sajnáltam az illetőt, mert biztosan érzem, nem akart rosszat, még, ha abból a pozícióból is, amiben...
Furcsa megközelítésről írok most… talán ezt még csak annyiban érintettem, hogy írtam arról, néha megkérdezték tőlem: te nem félsz “kimenni” közéjük? Nyilván egyfajta, valószínűleg pár negatív történetből megerősödött sztereotípia ez...
Ez a hét leginkább azzal telt mindenfele, hogy jelenséggé vált a lazuló szabálytartás, és az emberek az elvártnál jóval több mozgásban vannak. Kirándulnak, vásárolnak, sokan nem törődnek a veszéllyel, nem hordanak szájmaszkot,...
Volt most egy riport velem a Lánchíd Rádióban…és valaki rákérdezett a facebookon, nincs-e meg valahol írásban az, amit ott mondtam, hogy „ mintha szégyen lenne, hogy vannak a társadalomban nehezen megoldható...
Ez az adventi időszak, az adománygyűjtéssel fantasztikus volt. Azt hiszem, ebben az elmúlt két hónapban annyi minden ért bennünket, hogy idő kell a feldolgozáshoz. A külföldi kiállítások, Ausztria, Olaszország, Németország….a pápai audiencia…..a könyv….az MTA bejelentett támogatása…a Klubrádiós adománygyűjtés, ami jóval meghaladta a tavalyit. Tényleg...
Január óta valami megváltozott. A családoknál a több éves munka már kiszámíthatóvá tette a problémák jelentkezését, tudjuk, ilyenkor a hideg, a megfázások, a falopások, a belvíz nehezítik a helyzetet a meglevő nehézségek...
A dohányosoknak nehéz, ha elfogy a pénz, és nincs cigire való sem. Ha senkinek sincs, nincs kitől kérni, errefelé eldobott, de még használható csikkek sincsenek. Itt mindenki tövig szívja. A kocsmában szálanként is árulják a cigit. Hogy az is megvehesse, akinek csak annyi pénze van. Nem könyörületességből. Csak mert így...
