Sokszor konfrontálódok amiatt, hogy amikor a generációs szegénységben élő, zömében roma emberekről beszélek, miért problémák sorát hozom elő. Mert vannak, akiket ez zavar, szerintük nem így kellene, hanem a kultúra mentén, és biztosan én csinálom rosszul, ha nekem ezen a vonalon nem megy. Nekik biztosan menne, csak ők nem “ennyire...
Nemrég beszéltem egy zálogházat üzemeltetővel, aki mondta nekem, hogy az ügyfeleik 90%-a roma. Igaz, egy leszakadó térségben, ahol a lakosság arányában is nagyobb a képviseletük, meg a szegénységben is, ez azért talán nem...
Minden változásnak az alapja lenne. A megfelelő munka, bérezés. A leszakadó régiókban is. Ahol a legtöbben az állami intézményrendszerben dolgoznak, és a közfoglalkoztatásban. A szolgáltatások szűkre szabottak, kevés a szakember, ők mobilisak, és, ha nem is költöznek el, de nem itt keresik a boldogulás...
Próbálom visszakeresni magamban, mikor volt az első eset, hogy elkezdtem írni erről az egészről. Az biztos, hogy még 2009-ben… talán akkor indult az Esélyegyenlőségi Napló az osztályfőnökök honlapján, utána meg ez a blog, a Nyomorszéle, akkor még az FN-en. Persze volt korábban is, hogy írtam, pedagógiai tartalmú kötetekbe, újságokba. De...
Nemrég egy beszélgetésen voltam. Nőkről beszélgettünk, egészségügyről, mélyszegénységről, babavárásról, romákról. Nagyon érdekes volt több szempontból is látni ugyanazt, más társadalmi közegekben, hol a hivatali rendszer, hol a személyes élethelyzetek...
