Ez a hét leginkább azzal telt mindenfele, hogy jelenséggé vált a lazuló szabálytartás, és az emberek az elvártnál jóval több mozgásban vannak. Kirándulnak, vásárolnak, sokan nem törődnek a veszéllyel, nem hordanak szájmaszkot,...
Miután az oktatás, kríziskezelés területéről már írtam, és vissza is fogok még térni, mert folyamatosan változik a helyzet, most egy másik területről, a kapcsolattartásról és az ehhez kapcsolható biztonságérzetről...
Próbálom most úgy írni a blogokat, hogy mindig egy-egy területről szóljon, és időrendet is igyekszem tartani majd, hiszen változik a helyzet, hétről-hétre. A múlt heti poszt az oktatási helyzetről szólt, most írok kicsit a kríziskezelésbeli tapasztalatokról, a járvány...
A koronavírussal kapcsolatban folyamatosan posztolok majd a facebookon, ez a blog most nem erről fog szólni. (Remélem, a jövő héten meg már pozitív dolgokról tudok beszámolni ezzel...
Amikor 20 éve az alapítványt alapítottam, még csak az oktatásban gondolkodtam. Nagyobb pedagógiai szabadságot szerettem volna, gyermekközpontúbb, és esélykiegyenlítőbb iskolát, olyat, ahol a művészettel fejleszthetek, nevelhetek. Az első tíz év ebben telt, csapatépítés, hálózatosodás, módszertani fejlesztések, azok rendszerbe állítása. Tulajdonképpen ma is rendkívül fontos pillér a munkánkban, innen indult sok...
Azt már az elején érzékeltem, mekkora gond, hogy nem beszélünk őszintén a problémáról. Másról sem nagyon, de a szegénységről, roma kérdésről végképp nem. Amikor kezdtem ezt a blogot, még az fn-en, ez az őszinte, problémafeltáró megközelítés nagyon sok negatív reakciót váltott ki az emberekből, amire nem voltam felkészülve. A rémes...
Sokszor konfrontálódok amiatt, hogy amikor a generációs szegénységben élő, zömében roma emberekről beszélek, miért problémák sorát hozom elő. Mert vannak, akiket ez zavar, szerintük nem így kellene, hanem a kultúra mentén, és biztosan én csinálom rosszul, ha nekem ezen a vonalon nem megy. Nekik biztosan menne, csak ők nem “ennyire...
