Nemrég posztoltam erről egy valós történettel illusztrálva a témát, a facebookon. De azt hiszem, megéri egy kicsit itt is kibontani azt az összetett problémát, no meg azt a rosszul működő struktúrát azokkal a működési mechanizmusokkal, melyek hatására nem csökken, sőt, szerintem nő a funkcionális analfabéták...
A választási eredmények és a szegényeket (meg persze minket is) hibáztató vélemények, bár a céltól nem térítettek el, mégis, sok gondolkodást, tépelődést...
A részvételi demokrácia fejlesztése nagyon fontos része a munkánknak. Generációs elmaradások vannak itt is, rögzült az, hogy eldöntenek mindent mások, a tanultak, akiknél a hatalom van, akiktől függenek, az élet minden területén. Gyerekszerepben rögzült felnőtt viszonyulások ezek, melyekben nem tűnik fel nekik az sem, ha az alapjogok...
Dühös vagyok persze én is. Nem ezt az eredményt vártam, és nagyon elkeseredtem. Változást akartam, esélykiegyenlítő oktatást, normálisan működő egészségügyet, a stadionok helyett pl. szociális bérlakásokat, a szegénység csökkentésére tett rendszerszintű megoldásokat, a civil szervezetek szabad működését, a korrupció és a gyűlöletbeszéd csökkenését, és még sok mást, ami élhetőbbé tette...
Az ember pedagógusként ezt a felelősséget napi szinten megéli. Nem mondunk olyat a gyereknek, amit nem ért meg, és szorongás támad benne, vagy rémület, félelem. Kapnak így is eleget a médiából, amit nem tesz náluk helyre...
Nézem a híradásokban a Lungo Drom kongresszusáról mutatott képeket, hallgatom az ott elhangzott mondatokat, botránymentes és tiszta kezű vezetésről beszélnek, és arról, hogy minden vád, amit az ellenzék gerjeszt, alaptalan. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, ma már lassan semmin, ami a döntéshozók részéről elhangzik, ám az egyik riporter elcsípett egy résztvevőt...
Azt hittem, a választások után lecsendesedik majd minden. De nem így történt. Az ellenünk dolgozók végül mindenhol alulmaradtak, és ezt nehezen vették...
Mindig keressük a továbblépés lehetőségét, munkahelyteremtésben gondolkodva. Fontos ez a fenntarthatóság szempontjából, hiszen akkor lesz életképes a modellünk, ha munkát tudunk adni az itt élőknek, olyat, ami fizetést, megélhetést ad, és vele mindent, jövőképet, önbecsülést. Munkahelyet szeretnénk, segítve őket abban is, hogy munkavállalóként is működjenek. Mert sok a hiány, képességben,...
Az egész munkánk úgy kezdődött, hogy a gyerekek miatt, akiket a suliban tanítottam, kimentem a családokhoz. Amit ott láttam, tapasztaltam, rögtön tudatta velem a nyilvánvaló tényt: az oktatás kevés ezzel a problémával szemben. És azt is megértettem, hogy ezt nem lehet hagyni. Muszáj tenni valamit. Ott kezdődött el az, ami...
Azt kérdezte tőlem minap valaki, hogyan lehet azt elérni, hogy ilyen szerteágazó kapcsolatai legyenek egy civil szervezetnek, mint nekünk. Nyilván úgy, mondtam, hogy láthatónak kell lenni a nyilvánosság...
