Amikor mínuszok vannak, mindig sokkal nehezebb. Állandóan tele vagyok félelemmel, nem hűl-e ki valaki a támogatottjaink közül. A kollégáim már mondják, hogy nem szabad ezen ennyire szorongnom, ennek a terhét magamra vennem, mert nem oldhatom meg a fűtésgondját egész télre, senkinek.
Nyilván, értem én, és tudom, hogy amivel tudunk, segítünk. Az ünnepre a kapcsolatrendszerünkben együttműködő családoknak brikettet osztottunk, aztán az önkormányzat is adta a szociális tűzifát, mégis, van, ahol már nincs semmi.
Hogy hova lett? Nos, ez elég összetett. Egy része nyilván átvándorolt máshoz. Tartozásba, italért, dohányért, készpénzért. Töredékéért az értékének, de amiért azonnal pénzt lehet kapni, az mindent felülír, nincs alkudozás, azonnal gazdát cserél, sokszor még haza sem ér a tüzelő. Persze, erre lehet azt mondani, magára vessen, ha utána fázik, vagy megfagy. Nem gondolkodott előre, nem hibáztatható senki, csak ő.
Az előző posztban kezdtem el az egyik központi anyagban olvasottak alapján gondolkodni arról, hogy a mi munkánkban milyen kommunikációs hatások adnak nekünk újabb és újabb kihívást.
A gondolkodásra hívó olvasott meghatározás pedig ez volt: “A hatásos kommunikációs kampányok jól átgondolt, hosszútávú stratégiára épülnek, és a célba vett társadalmi csoportok sajátosságaihoz illesztett formában, több kommunikációs csatornán összehangoltan közvetítenek üzeneteket.”
Azt próbáltam összeszedni, hogy a társadalmi leszakadásban érintettekre milyen célzott kommunikációs hatások irányulnak, melyek gátjai az életstratégiák megváltoztatásának. Először a fogyasztói világ, az ügynökök “felkereső jelleggel” bíró felajánlásairól, rábeszéléseiről írtam, melyeknek pénzügyi tudatosság híján nem bírnak ellenállni, amit a helyi, közösségeken belüli, mélyen rögzült, sajátos értékrend tovább erősít.
Azt hiszem, az integráció/inklúzió fontos eleme lenne a szocializációs minták közelítése egymáshoz. Mert minden társadalomban megvannak azok az elfogadott írott, vagy íratlan szabályok, amelyek mentén szerveződik az élet, és a konfliktusok mindig abból adódnak, ha valaki ezektől erőteljesen...
2022. Az Igazgyöngy Alapítványnak ez lesz a huszonharmadik éve. Az első tíz év még az oktatásban telt, egy hat településen működő, hatszáz gyermeknek délutáni művészeti oktatást adó iskolában, a sajátos módszertan kidolgozásával, ami ma is fejlődik, igazodva a kor kihívásaihoz. Ez bővült később folyamatosan kríziskezeléssel, családgondozással, közösségfejlesztéssel, tanodával, foglalkoztatással településfejlesztésig,...
A pedagógiában a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyaránt meghatározó, egymást nem kizáró, sőt támogató folyamat. Ha a mai oktatást nézem, akkor azt kell, hogy mondjam, a kettő igencsak elválik egymástól, és a tehetséggondozás kap nagyobb teret, támogatást, elismerést, és ez mindenben így van, kiegészítő programokban, díjakban...
A járvány miatt a segítő tevékenységet sokkal nagyobb felelősséggel kell végeznünk. Különösen fontos, hogy időben és átgondoltan lássunk neki a karácsonyi adományozás megtervezésének, mert ez most sokkal nehezebb lesz, mint tavaly ilyenkor.
Próbálom most úgy írni a blogokat, hogy mindig egy-egy területről szóljon, és időrendet is igyekszem tartani majd, hiszen változik a helyzet, hétről-hétre. A múlt heti poszt az oktatási helyzetről szólt, most írok kicsit a kríziskezelésbeli tapasztalatokról, a járvány...
A szegregátumok világában az élettartam rövidebb, rosszabb az általános egészségi állapot, több a problémával küzdő, sajátos nevelési igényű gyerek. Ezt sokszor leírták már, és mi is ezt...
