Ami fogva tart ebben a problémában, az a gyerekek életének a kilátástalansága. Egy ideje viszont azt látom magamon, kb. ugyanígy érzek a nőkkel kapcsolatban is. Bár valószínű, hogy a kettő szorosan...
A kis falvakban, ahol dolgozunk, a templomfelújítások időszakát éljük. A hír, hogy erre több mint 5,7 milliárdot kapott a térség, már rég köztudott....
Dühös vagyok persze én is. Nem ezt az eredményt vártam, és nagyon elkeseredtem. Változást akartam, esélykiegyenlítő oktatást, normálisan működő egészségügyet, a stadionok helyett pl. szociális bérlakásokat, a szegénység csökkentésére tett rendszerszintű megoldásokat, a civil szervezetek szabad működését, a korrupció és a gyűlöletbeszéd csökkenését, és még sok mást, ami élhetőbbé tette...
Az ember pedagógusként ezt a felelősséget napi szinten megéli. Nem mondunk olyat a gyereknek, amit nem ért meg, és szorongás támad benne, vagy rémület, félelem. Kapnak így is eleget a médiából, amit nem tesz náluk helyre...
Amikor az ember belekezd egy ilyen munkába, mint én is, azzal a tanult tudással, és minimális terepi tapasztalattal, ami nekem is volt anno erről az egészről, nos, akkor nagyon sok minden hiányzik. Persze az ember olvas, tájékozódik, hiszen vannak példák, máshol, meg kutatások, meg tanulmányok is…. de mikor ott álltam,...
Amikor elkezdtem ezt a blogot, azzal a szándékkal tettem, hogy egy reális képet adjak arról, milyen ma a mélyszegénység, a szegregátumok világa, és mit jelent ott esélyteremtő munkát...
Akik messze vannak ennek az egésznek a megtapasztalásától, először mindig ugyanazokat kérdezik. Később, ha sokat beszélgetünk, vagy el tudnak jönni, és kicsit jobban belelátnak a problémába, a munkánkba, már jobban értik. És változnak a kérdéseik...
Nem egyszerű egy településen a legszegényebbeket, legproblémásabbakat segítő civil szervezetek és a polgármesterek viszonya. Írhatnék önkormányzatot, testületet, hivatalt is, de úgy tapasztalom, szinte mindig a polgármester viszonyulásán múlik minden. Amit ő támogat, azt mindenki szereti körülötte, amit ő utál, azt mindenki utálja. (Az ügyesek ezt képesek ötévenként váltogatni is.) Na...
Sokan tudni vélik, sőt, állítják, ők tudják a tuti megoldást. A szélsőségesek megoldásait nem is említem, inkább a többikét. Akik jól leegyszerűsítve a problémát mondanak javaslatokat, miszerint meg kell nekik mondani, pl. hogy műveljék a kertjeiket, és lesz majd mit enniük, meg az igényesség a környezet iránt az nem szegénység...