Ahogy változik a világ, újabb és újabb viszonyulások kerülnek előtérbe. Nő a szakadék a társadalomban, és meg kell próbálnunk megtalálni olyan kapcsolódásokat, amelyek mérsékelhetik ezt.
Sokat változtam én is ebben… Van persze, amit most is nehezen viselek, pl. ha egy pályázatból, ami a társadalmi leszakadás, a szegénység csökkentéséről szól, a zárókonferencián drága svédasztal van. Mert az erre fordított pénz ugyanabból a költségvetésből van, és annak biztosan lett volna helye a célcsoport támogatásában. Valahogy ez így nem volt kerek nekem sosem, és attól tartok ezt nem is tudom már elengedni. Ugyanígy vagyok a saját rendezvényekkel is, azt hiszem, sosem leszek képes drága támogatói rendezvényeket szervezni abból a pénzből, amiből gazdálkodunk, mert nem erre kapjuk.
Az alapítvány 24 éves történetében alig emlékszem olyanra, hogy első osztályon utaztam volna a vonaton, talán kétszer-háromszor, amikor nem volt jegy az IC-n másodosztályra. És nagyon ritkán ültem taxiba is, csak, ha késésben voltam (többnyire a MÁV miatt), mindig tömegközlekedéssel utazom. Ha fent kell aludnom, általában valakinél alszom, sokan szívesen látnak… ha többen megyünk, akkor költséghatékonyabb autóval, ekkor próbálunk valami nagyon kedvezményes szállást keresni, de inkább hazajövünk éjszaka, ha éjfél előtt hazaérünk, mindig bevállaljuk. Nincs napidíjunk, és nincsenek általunk szervezett munkareggelik, ebédek, vagy vacsorák. Lehet, most sokan mosolyognak…de valahogy így érzem etikusnak. Egy gyermekszegénység ellen dolgozó alapítványnál számomra ezeknek is illeszkednie kell egy összképhez. .
Ez a fogalom szerintem még mindig nincs eléggé beépülve a köztudatba. Pedig elvárás is lehetne, nemcsak a segítő civil szervezetek felé, hanem az állami rendszer, és az egyházak felé is. Annak a kimutatása ez, hogy a munka, amit végzünk, amit végeznek az intézmények, mennyiben van hatással a társadalmi problémák megoldására,...
Azt hiszem, az egyik legnehezebb területe az esélyteremtő munkának a céltudatosság kialakítása, és annak megerősítése, hogy a célok eléréshez erőfeszítést kell tenni. No meg az, hogy ebben az időbeliséget is folyamatosan növelni kell, hogy a hosszabb távú célokat ne írja felül a pillanatnyi haszon, érdek. És, hogy ez a céltudatosság...
Bár van külön blogom az Átlátszó szocioblogján belül, ahol kifejezetten az adományozási kultúra fejlesztése a cél, mégis, muszáj ide is hoznom ebből, mint ahogy ezt az ügyet gyakran viszem oda is…hiszen a kettő elválaszthatatlan.Az Igazgyöngybe érkező adományok három nagy csoportba sorolhatók: a tárgyi adományok, a pénzadományok és a szolgáltatásadományok. Írok...
Annak a felismerése, hogy ez az egész munka nem lehet egy elszigetelt “úgy csinálom, ahogy akarom” történet, elég fontos fordulópont volt a munkámban. Persze lehetett volna így hagyni, koncentrálni gyerekekre, egyengetni egyéni életutakat, személyes kapcsolatban működtetni, ez is egy út, sok civil segítő, szervezet választja ezt. Nincs minőségi különbség közte,...
Most kicsit előtérbe került a téma a beteg kisfiúnak gyorsan összegyűlő 700 millió forint kapcsán. Sokan elemzik, találgatják, hogy sikerült ez, máskor miért nem,...
Azt hiszem, a személyes oldaláról nézve ezt, ez a legnehezebb. Azt még könnyen ki lehet alakítani, hogy meghatározzuk közösen a célokat, az odavezető utat körvonalazzuk, messzire nézzünk előre, és bízzunk abban, hogy a befektetett munkánk végül sikeres lesz. Szóval, az ügy megoldásába vetett hit, az önmagunkban bízás elengedhetetlen, és viszonylag...
Most nagyon próbáltunk időben rákészülni az idei karácsonyra. Egyrészt, hogy minél több családhoz eljuthassunk, másrészt, hogy mi se merüljünk ki teljesen, és maradjon egy kis energia a saját családi karácsonyunkra is. Erről általában megfeledkeznek az adni akarók, hogy mi is emberek vagyunk, és nekünk is van életünk, családunk. Szerencsére talán...
