A karácsony kiemelten fontos az Igazgyöngy életében. Ilyenkor érjük el a legtöbb családot, és ilyenkor a legerősebb az odafordulás az alapítvány felé. Ebben az időszakban kapjuk a legtöbb meghívást, ekkor akar jönni a legtöbb látogató, és ilyenkor fut be a legtöbb kérés is a családoktól.
Mert mindenki szeretné, ha a karácsony üzenetéhez kapcsolódhatna. Akár támogatóként, akár támogatottként. Mi pedig igyekszünk betölteni a közvetítő szerepét, úgy, hogy az elveinket megtartsuk, de mindenki jó érzéssel legyen benne a folyamatban, lehetőleg még mi is.
Közben próbálunk hatni az adományozási kultúrára, megértetni pl. hogy a karácsony nem a használt ruhaadományok időszaka, hogy ne írják felül a mi ajánlásainkat, mert nekünk van terepismeretünk, vagy, hogy muszáj tartani a határidőket, mert a karácsony mögött óriási logisztika van, és nem bírunk az utolsó pillanatos ajándékokkal.
A karácsonyi előtti időszak mindig nagyon zsúfolt az Igazgyöngyben. Ilyenkor kapjuk a legtöbb adományt, ilyenkor mindenki szívesebben segít a szegényeken, a rászorulókon. Főleg a gyerekeken. Ahogy nő az alapítvány ismertsége, úgy nő a támogatók száma, és a hozzánk segítségért fordulóké...
Talán racionálisabban, talán érzelmek nélkül könnyebb lenne ezt a munkát végezni. Szárazon, szenvtelenül, nem nézve sem a szemekbe, sem magamba. Nem keresni mindig magam is ebben az egészben. Kívülállóként nézni a problémára, és félrefordulni, tudomást sem venni a kudarcról. Azt gondolni, hogy ezzel nincs dolgom. Nem gyűlölni, de nem is...
Egész évben dolgozunk velük, értük, ám ilyenkor, karácsony előtt, megsokszorozzuk a munkát. Két dolog miatt is tesszük ezt. Egyrészt, mert az év legszebb ünnepén szeretnénk, ha minden családban átélhetnék ezt, ha egy picit több öröm lenne a gyerekek arcán, mint máskor, és a mindennapok gondjai egy kicsit hátrébb...
A hét végén kezdődik az adventi időszak. Kellene, hogy a lelkünket kicsit lecsendesítsük, és az elzárkózást, gyűlöletet felváltsa valami más bennünk, amiben több az együttérzés, a szeretet, az egymás felé nyitás. Nem lesz egyszerű. Talán, ha mind befelé néznénk kicsit, magunkba….talán akkor menne. Talán először magunkban kellene kapaszkodókat keresnünk ehhez,...
Sok rossz van mostanában a világban. De vannak jó dolgok is. Talán furcsa ezt pont tőlem hallani, aki egy leszakadt réteg esélyteremtésén dolgozik, de így...
Néha figyelmeztetnek a blog rendszeres olvasói, hogy túl sok szomorú dologról írok. Biztosan így van. A bajok mélyebben érintenek meg. De azért vannak örömök is. Kegyelmi pillanatok, amikor az ember szinte tapinthatóan érzi, hogy érdemes...
Ezt a családot nagyon szeretem. A pici termetű asszony négy gyereket szült. Korábban Pesten éltek, onnan jöttek vissza, a faluba. Amikor az okot firtattam, a férfi ezt mondta: „Tudja, a lakótelepen, ha nincs, akkor nagyon nincs. Itt, falun, azért valami mindig...
Az ember próbál egyformán viszonyulni mindegyikükhöz. Persze nem megy. Vannak kedvencek. Nem tudom megmondani, mi alapján választódott ki nekem a kislány. De valahogy az első pillanattól többet jelentett, mint a...
