Karácsony. A szó a legszebb ünnepet takarja, talán a legtöbb érzelemmel teli elem ehhez kapcsolódik, a gyertyagyújtás, a várakozás, a gyerekek öröme, a karácsonyfa, a mézeskalács, a fények, a családi vacsora, no meg persze meglepetések, és a legfontosabb: a szeretet. Ami ilyenkor tapinthatóvá válik.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Ha a gyerekeket kérdezzük, melyik ünnep a legkedvesebb nekik, szinte mindannyian a karácsonyt mondják, a mi kapcsolatrendszerünkben is. Mert beépült ennek az üzenete erősen az intézményrendszeren keresztül, és hát ott a televízió, ahol ez tematizálja már most mind a reklámokat, mind a filmeket.
Beépül így a gyerekekbe is a karácsony “szokásrendszere”, szlogenjei, és a vágyak is, a meglepetésre, ajándékokra. Ott is, ahol ma is csak az Igazgyöngy ajándékai tudják ezt hordozni.
Évről évre bővül a kör, egyre több települést, gyereket érünk el, és minden évben újratervezést is igényel a dolog. Hiszen változik a helyzet, sajnos nem mondhatom, hogy jó irányba, de mindig sok előzetes tájékozódást, egyeztetést igényel, melyik településen és milyen mértékben képes az önkormányzat segíteni, hol vannak még más segítő szervezetek, hogy ne párhuzamos szolgáltatásokat állítsunk fel, hanem összefogva próbáljunk a lehető legtöbb nélkülöző családba karácsonyt vinni.
A karácsony kiemelten fontos az Igazgyöngy életében. Ilyenkor érjük el a legtöbb családot, és ilyenkor a legerősebb az odafordulás az alapítvány felé. Ebben az időszakban kapjuk a legtöbb meghívást, ekkor akar jönni a legtöbb látogató, és ilyenkor fut be a legtöbb kérés is a családoktól.
Mert mindenki szeretné, ha a karácsony üzenetéhez kapcsolódhatna. Akár támogatóként, akár támogatottként. Mi pedig igyekszünk betölteni a közvetítő szerepét, úgy, hogy az elveinket megtartsuk, de mindenki jó érzéssel legyen benne a folyamatban, lehetőleg még mi is.
Közben próbálunk hatni az adományozási kultúrára, megértetni pl. hogy a karácsony nem a használt ruhaadományok időszaka, hogy ne írják felül a mi ajánlásainkat, mert nekünk van terepismeretünk, vagy, hogy muszáj tartani a határidőket, mert a karácsony mögött óriási logisztika van, és nem bírunk az utolsó pillanatos ajándékokkal.
A karácsonyi előtti időszak mindig nagyon zsúfolt az Igazgyöngyben. Ilyenkor kapjuk a legtöbb adományt, ilyenkor mindenki szívesebben segít a szegényeken, a rászorulókon. Főleg a gyerekeken. Ahogy nő az alapítvány ismertsége, úgy nő a támogatók száma, és a hozzánk segítségért fordulóké...
Talán racionálisabban, talán érzelmek nélkül könnyebb lenne ezt a munkát végezni. Szárazon, szenvtelenül, nem nézve sem a szemekbe, sem magamba. Nem keresni mindig magam is ebben az egészben. Kívülállóként nézni a problémára, és félrefordulni, tudomást sem venni a kudarcról. Azt gondolni, hogy ezzel nincs dolgom. Nem gyűlölni, de nem is...
Egész évben dolgozunk velük, értük, ám ilyenkor, karácsony előtt, megsokszorozzuk a munkát. Két dolog miatt is tesszük ezt. Egyrészt, mert az év legszebb ünnepén szeretnénk, ha minden családban átélhetnék ezt, ha egy picit több öröm lenne a gyerekek arcán, mint máskor, és a mindennapok gondjai egy kicsit hátrébb...
A hét végén kezdődik az adventi időszak. Kellene, hogy a lelkünket kicsit lecsendesítsük, és az elzárkózást, gyűlöletet felváltsa valami más bennünk, amiben több az együttérzés, a szeretet, az egymás felé nyitás. Nem lesz egyszerű. Talán, ha mind befelé néznénk kicsit, magunkba….talán akkor menne. Talán először magunkban kellene kapaszkodókat keresnünk ehhez,...
Sok rossz van mostanában a világban. De vannak jó dolgok is. Talán furcsa ezt pont tőlem hallani, aki egy leszakadt réteg esélyteremtésén dolgozik, de így...
Néha figyelmeztetnek a blog rendszeres olvasói, hogy túl sok szomorú dologról írok. Biztosan így van. A bajok mélyebben érintenek meg. De azért vannak örömök is. Kegyelmi pillanatok, amikor az ember szinte tapinthatóan érzi, hogy érdemes...