Vannak, akik elmennek…és vannak, akik maradnak. Mindenki dönt, tudása, lehetőségei, felelősségérzete, kiégési szintje alapján. Mindenkit meg lehet érteni, a távozókat (menekülőket) és a maradókat...
Sokszor írtam már arról, hogy mennyire dühít a rózsaszín kép, amit nagyon gyakran kommunikálnak szervezetek a generációs szegényekkel végzett munkával kapcsolatban. Hogy nem mer senki sem arról beszélni, milyen elképesztően nehéz ez az egész, hányszor kell újrakezdeni, hányszor hisszük azt, hogy már működik, aztán egy perc alatt leomlik minden, amit...
Valamikor a nyáron kezdtem el, hirtelen ötlettől vezérelve, valamelyik sajtóhír kapcsán egy sorozatot: egy fotó a terepről, ahol dolgozunk, és egy, általam kiválasztott, a szegénység, a gyerekszegénység mellé ellenpontként tehető beruházás, mutyizás, pénzelnyelés. Nem volt benne nagy tudatosság, csak tettem egymás mellé, naponta, amit a hírek adtak, vagy amit küldtek...
Talán racionálisabban, talán érzelmek nélkül könnyebb lenne ezt a munkát végezni. Szárazon, szenvtelenül, nem nézve sem a szemekbe, sem magamba. Nem keresni mindig magam is ebben az egészben. Kívülállóként nézni a problémára, és félrefordulni, tudomást sem venni a kudarcról. Azt gondolni, hogy ezzel nincs dolgom. Nem gyűlölni, de nem is...
Akik segíteni szeretnének, és megfordulnak nálunk, egy dologban megegyeznek: többnyire mindenki mást gondolt azelőtt erről az egészről. Leginkább egyszerűbbnek gondolták a megoldásokat, a hatások gyors és tiszta lecsapódását...
Kérdezte tőlem valaki a múltkor, mi kellene leginkább ahhoz, hogy az Igazgyöngy modellje önfenntartóvá váljon? Tetszett a kérdés, hiszen nyilván ez a célunk, ezért dolgozunk, de a válaszon azért hosszan elgondolkodtam. Földterület? Új munkahelyek? Közösségi tér? Még több, oktatást támogató tevékenység? Azt hiszem, ha egyetlen dolgot mondhatnék csak, akkor az...
Azt mondják a szakemberek, ha a gazdasági helyzet nem túl jó, akkor általánossá válik a bűnbakkeresés, hiszen a helyzet miatt hibáztatni kell valakit. Az emberek egy része ma meg is találja ezt a cigányokban, és az általánosítás kelepcéjében egyre inkább gyűlöletté formálnak magukban mindent, ami velük...
Egyre inkább látom, hogy mekkora baj a közösség válsága. Tudom, persze, ez most mindenütt jelenség lett, de a nyomor ezt még tovább tetézte. És írmagját sem látom már annak, hogy egy-egy faluban valaha emberek közössége élt. Akiknek közös céljaik voltak és együtt tudtak örülni...
Az a baj, hogy a megélhetés nehézségei olyan helyzetet teremtenek, hogy az emberek között már csak abban van különbség a faluban, hogy van aki cigány, és van, aki nem. A nyomorúság egyformán szorít...