A leszakadó térségekben jó ideje az elköltözések a jellemzők, nem a beköltözések. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem az előremutató beköltözések.Nyilván összefügg ez a mobilitás képességével, meg a munkalehetőségekkel, no meg a társadalmi státusszal is, jellemzően a jobb anyagi helyzetben élők gyerekei döntenek úgy, hogy a képzettségükhöz mért állásokat keresik....
Amikor (ez már 11 éve volt) megjelentem a kis faluban, még idegen voltam. Vagyis a gyerekek ismertek, hiszen a művészeti suliban tanítottam őket, de a szülőkkel akkor még nem volt kapcsolatom. Lassan ismerkedtem ezzel a világgal, ami annyi ellentmondással teli, hogy felsorolni is nehéz. Ráadásul folyamatosan változik benne és körülötte...
Azt hiszem, a személyes oldaláról nézve ezt, ez a legnehezebb. Azt még könnyen ki lehet alakítani, hogy meghatározzuk közösen a célokat, az odavezető utat körvonalazzuk, messzire nézzünk előre, és bízzunk abban, hogy a befektetett munkánk végül sikeres lesz. Szóval, az ügy megoldásába vetett hit, az önmagunkban bízás elengedhetetlen, és viszonylag...
Egyre reménytelenebbnek látom a helyzetet. Az iskola eszköztelenné válik. A szülő meg örül, ha a nap egy részére megszabadul a gyerekétől. A gyerek pedig? Nos, ő próbál igazodni. De képtelen. Keres hát túlélési stratégiákat, összerakja azokból a mintákból, amit elér. Ezek pedig sötét képet...
Vannak sokan, akiknek sorsa születésük pillanatában meghatároztatott. Akiknek az életét tehetetlenül nézi az ember, és tudja, pontosan tudja a jövőjét. A kiutat pedig nem látja. Ez az igazán bénító. Gyűlölöm ezt az...
Szeretem hallgatni a gyerekeket. Amikor folyik belőlük a szó és egy szuszra sorolják az élményeiket. De van olyan, amikor hallgatva őket nagyon elgondolkodom. Mert élmény és élmény közt különbség...
