154. Megint együtt
Öt hétig volt szökésben. Már mindenfélét lehetett hallani róla. Aztán visszajött. Egy rendőrt kért meg, hogy vigye vissza. Mert úgy tudja, hogy körözik. A rendőr leellenőrizte. Aztán...
Kategória: Kategória
153. Számvetés
Év vége van. Az ember összegez, visszatekint, értékel. Hogy mi változott. Megtérült e a befektetett energia? Hol, mi nem sikerült? Mi az, amire lehet építeni...
152. Egy új faluban
Ebben a faluban még most kezdjük feltérképezni a rászorulókat. Az elsőt karácsony előtt látogattam meg. A kislány hozzám jár. Ragaszkodó, kedves, nagyjából tiszta is. Valami mégis azt súgta, hogy nincs minden rendben...
151. Karácsonyi üdvözlet
Nagyon elfáradtam az ünnepre. Szerencsére sok volt az odafordulás, az adomány, nőtt hát a falvak száma, a családok, rászoruló gyerekek segítése, nőtt a munka is. A végén már hajnalban keltünk, és késő estig dolgoztunk, hogy minden szeretettel teli csomag célba...
150. Karácsonyi ajándékok
Amikor ajándékozunk, szeretnénk örömöt látni. Hálát, elérzékenyülést. De ritkán kapjuk meg ezt. Először fura volt nekem is. Nem...
149. Kilátástalanság
Ebben a munkában az a nehéz, hogy az ember egy pillanatig sem érezheti lezártnak, értékelhetőnek a munkáját. Mert naponta jönnek újabb és újabb, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek. És ezek elmossák az előző nap...
148. Karácsonyi fények
Nem hittem, hogy sikerül. Pénz se volt, úgy tűnt megszervezni is képtelenség, csak a sötétség volt...
147. A karácsonyfa
A suliban általában a szünet előtt három héttel kezdünk a karácsonyra készülni. Próbál az ember ünnepi hangulatot teremteni ott is, ahol ez nehéz. Sőt, néha...
146. Karate a faluban
Pár hete kezdték. A tornateremben. Pont akkor, amikor még nekem is órám van. A gyerekek kérezkedtek, karatéra. Fél órával a foglakozásunk vége előtt. És láttam a tekintetükön, nem mondhatok...
145. Mikulásnap
Néha figyelmeztetnek a blog rendszeres olvasói, hogy túl sok szomorú dologról írok. Biztosan így van. A bajok mélyebben érintenek meg. De azért vannak örömök is. Kegyelmi pillanatok, amikor az ember szinte tapinthatóan érzi, hogy érdemes...