Címke: szakpolitika

Huszonöt év távlatából az ember pontosan látja a tudatosodásban is a fejlődést. Gyakran eszembe jut, milyen jó lett volna az elején tudni azt, amit most tudunk. Mennyivel könnyebb lett volna, mennyi tévutat megspóroltunk volna. Tervezem is, hogy a nyugdíjas években fogok erről írni egy összefoglalót, hogy másoknak könnyebb legyen. Azért is érzem ennek a fontosságát, mert mindig vannak, akik tanácsért fordulnak hozzám, segítsek, valami hasonlót szeretnének, mint az Igazgyöngy, írjam meg, hogy kezdjenek hozzá, hogy csinálják.  Írtam már valamikor a “kovász emberekről”, akik képesek a környezetükben úgy működni, mint a kovász a kenyértésztában, hatással vannak másokra, elindítanak felfelé ívelő folyamatokat, pozitív változásokat generálnak a környezetükben, valamilyen területen. Ők azok, akik úgy érzik, tenni akarnak valamit, amitől jobb lehet a világ. Sokan vannak ilyenek, nem is gondolnánk, mennyien! De sokan kudarcokkal szembesülnek, úgy érzik, egyedül vannak, falakba ütköznek újra és újra, és nem tudják, kihez fordulhatnának, ki adhat tanácsot, segítséget, biztatást. Vannak, akik fel is adják, reménytelennek érzik a helyzetet, és megkeseredve élnek tovább, próbálva a bennük maradt űrt betölteni valamivel. 

Tovább olvasom

Érdekes kérdést kaptam a minap az egyik riportban. Arról kérdeztek, szerintem mennyire sikerült hatni a munkámmal? Érzésem szerint nem annyira az eredmények voltak ebben a kérdésben a fontosak, hanem az, vajon hagyunk-e valamilyen nyomot a működésünkkel? Valamit, ami változást hozhat... Bár lehet, ezt azért értelmeztem így, mert 63 évesen már az embernek lassan ezzel is számot kell vetnie.  Egy ilyen segítő, esélyteremtő civil szervezet működése egyébként is érdekes. Mert ugye azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség. Furcsa ezt így kimondani, de azt hiszem, fontos így is látni. A célok tisztán látásában mindenképp meghatározó. Hiszen nem azért dolgozunk, hogy állásunk legyen, hanem azért, hogy a társadalmi leszakadást mérsékeljük. És ha ezt sikeresen csináljuk, akkor az lesz a vége, hogy nem lesz szükség a munkánkra. Szóval, az igazi motivációnak annak kell lennie, hogy a végén felszámoljuk magunkat. Abszurdnak tűnik, de a hatékonyság mérésében ez egy meghatározó attitűdöt feltételez. És jó is lenne így, ha csak és kizárólag a mi munkánktól, befektetett energiánktól függene, mennyire vagyunk képesek eredményesek lenni ebben a küzdelemben. 

Tovább olvasom

Az is egy döntés, hogy egy civil szervezetnek mi a célja. Azok, akik a rendszer működési hézagaiban dolgoznak, kitűzhetik azt célként, hogy segítenek azoknak az embereknek, akik e miatt hátrányt szenvednek, vagy megpróbálnak olyan hatással lenni, ami a rendszer hibáit csökkenti. Lehet dönteni egyik, vagy másik mellett, de lehet mindkettőt...

Tovább olvasom