Tudom, a világ ma nem az önreflektív, hiteles kommunikációra épít, hanem a sikerekre, akkor is, ha nincsenek, hiszen lett egy tökélyre fejlesztett eszközünk ehhez, a kommunikációs platformok, amiben a hatás a legfontosabb, és a valóság háttérbe szorul.
Épp ma mondta nekem valaki, hogy átgondolandó küzdelem az ennek megváltoztatására irányuló munka, mert egyszerűen minden a sikerkommunikációra épül, áthatja és uralja az élet minden területét. Átgondolom én, újra és újra, de mindig oda lyukadok ki, hogy ha nem beszélünk csak a sikereinkről, akkor egyszerű kérdésnek tűnik a társadalmi leszakadás problémaköre is, miközben a sok sikeresre kommunikált program ellenére még mindig velünk van, sőt növekszik a szegénység. Még mindig nem találunk fogást azon, hogyan lehetne csökkenteni azt, és sikeresen támogatni olyan új életstratégiákat, amelyek mentén tömegesen sikerülne változást elérni.
És most teljesen mindegy, hogy állami, vagy civil programokról beszélek, a lényeg ugyanaz: mindenki sikereket mutat fel, és közben…..még mindig ugyanott tartunk.
Amikor megkezdtük ezt a munkát, még megvolt a fogalom is, és korábbról is voltak megtapasztalásaim arról, hogy része ez az emberekkel foglalkozó munkaterületek szakmaiságának.
Kutakodom egy ideje, hogy mikor tűnt el…. de nem tudom pontosan belőni. Tény, hogy ma már nyomokban sem látni, nemcsak a napi munkában nem találkozunk vele, de magával a szakkifejezéssel se nagyon.
De vannak helyette történések. Tragikus esetek, melyek kihangosodnak (vannak persze, amelyek nem, vagy csak később), akkor pedig többnyire az érintettek személyes felelőssége körébe soroltatik a dolog, és ezzel el is van intézve. Minden lenyugszik, és minden marad a régiben.
Aztán jönnek újra és újra az esetek. Számomra ezek azt jelzik, hogy az ügyszempontú megközelítés erősödik, az okokat pedig senki sem firtatja, merthogy abban már tetten érhető más is. És tulajdonképpen minden mindegy, a lényeg, hogy mindig a "célcsoport" a hibás. Mintha az intézményrendszernek feladata sem lenne a változások generálása, menedzselése.
A feladat pedig kimerül abban, hogy a rendszer létezik. Az, hogy a funkcióját mennyire tölti be, nem lényeges. Hiszen az a döntéshozók szerint, és sokszor úgy tűnik, a benne dolgozók szerint is betölti, csak ott vannak azok, akikkel csak a baj van, mert munkát adnak a rendszernek.
Azt pontosan tudom, nekem is mekkora küzdelem volt magammal az elején, mire el tudtam engedni azt a viszonyulást, amivel egy másfajta szocializációval megjelentem ebben az egészben. Elég sok kudarc vitt odáig, hogy megértsem: nem annyi, hogy megmondjuk, mert felismertük, mit kellene másképp tenniük… Hogy pl. ki kellene takarítani, meg kellene...
Sokat töröm a fejem még mindig, ennyi év után is, hogyan lehetne jobban, hatékonyabb segíteni a leszakadó családok, gyerekek életén. Úgy, hogy a változás fennmaradjon, beépüljenek a hatások és ténylegesen megszakadjon a nyomorúság termelődésének újra és újra ismétlődő köre. Nagyon sokat tanultam már ebből. Leginkább a gyakorlatban, a saját káromon,...
Nos, az idén a járvány miatt nehezített pályán kellett megszervezni a karácsonyt az Igazgyöngyben. Hamarabb kezdtük, nehezen indult, de a végére nagyon jól kialakult. Mi egy kis civil szervezet vagyunk, nem voltak nagy, az országosan hallható hirdetéseink a médiában, maroknyi a csapat is, aki dolgozott benne, mégis 24 környékbeli és...
A heti megtapasztalások, meg a tegnapi beszélgetés Beer Miklós püspök úr alapítványnál elgondolkoztatott a munka, a foglalkoztatás kapcsán. Mert nagyon érdekes, hogy mennyire másképp látják, látjuk ugyanazt a problémát, és mennyire mások ennek megfelelően az elvárások, melyek a megoldáshoz...
Most kicsit előtérbe került a téma a beteg kisfiúnak gyorsan összegyűlő 700 millió forint kapcsán. Sokan elemzik, találgatják, hogy sikerült ez, máskor miért nem,...
Talán azzal kezdem, hogy kerültem ebbe a facebook által kreált kategóriába… Amikor az ismerőseim száma meghaladta az ötezret, és nem tudtam többet elfogadni, akkor javasolták a közösségi médiában járatosak, hogy nyissak egy hivatalos oldalt. Akkor alaposan átnéztem a facebook által felkínált kategóriákat, de sem pedagógus, sem szociális munkás kategória nem...
Néha, amikor visszanézek, pl. hétvégén az eltel hétre, tényleg elcsodálkozom, mennyi minden fért bele. Maga az alapfeladat is szerteágazó, hiszen átfog több települést és több területet, de mindig van ezeken felül is valami, ami szükséges, kell, vagy olyan dolog, ami mellett a fennmaradásért, és a továbbfejlődésért nem lehet...
A héten ez határozta meg a munkánkat. Nem mintha nem lett volna jobb dolgunk is, hiszen még most volt a tanévzáró értekezletünk, most költözünk új épületbe, már tábort szervezünk, és közben visszük tovább a szociális munkát, mert a szegénység nem megy nyári...
