Aki dolgozik a társadalmi leszakadásban élőkkel, az érteni fogja, miről beszélek… Persze mindig remélem, hogy más is. Folyton próbálom megértetni az okokat, amelyek egy-egy jelenség mögött vannak. Meg persze előtte megérteni is, ami sokszor nekem sem egyszerű. Mert nehéz ez, még akkor is, ha az ember nagyon empatikus. Nehezen lehet feldolgozni ugyanis, ha dolgozik valamiért, hisz benne, aztán kiderül, hogy nem volt eredménye, és értéktelenül pattan le azokról, akikért az egészet összehozta.
De mindenből tanulunk, és igyekszünk másképp megközelíteni a problémát. Mert egyszer csak találunk valami megoldást… olyan nincs, hogy nem.
Amikor az ember kirándulni, táborozni visz gyerekeket, akkor az első, a legfontosabb, hogy legyen olyan bizalmi légkör, amiben a szülők nyugodtan elengedik velünk őket. Hogy tudják, rendben lesz minden, vigyázunk rájuk, nyugodtan ránk bízhatják. Ma már ez nem gond, de az elején nem volt egyszerű.
A szegregátumok világában többnyire felülreprezentált a sajátos nevelési igényű gyerekek aránya. Felnőnek, és sérültként élnek tovább, szegénységben. Az ő helyzetük ma, a kilátástalanságon belül – ha léteznek fokozatok – még inkább...
Továbbra is úgy érzem, az integráció egy helyben toporog. Nem látni tényleges deszegregációs lépéseket, antiszegregációs folyamatokat. A szergegált oktatás a szabad iskolaválasztás leple alatt lopakodik előre, szándékok ugyan megfogalmazódnak, de változás nincs, az első osztályok mindenhol változatlanul indulnak majd...
Érdekes cikket olvastam az egyik lapban. Az írója azt feszegeti, kit tekinthetünk szegénynek? Mivel világjáró, hozza a példákat a fejlődő országokból, az igen, azok az igazán szegények, akik sosem hordanak cipőt, vagy egy kartonlapon élnek, gyerekestől. Míg a mieink, akik lehetnek hajléktalanok is, a bevásárlókocsik 100 forintosért könyörögnek, ők a...
Sok családnál a beosztás képességének a hiánya nagy akadály a továbblépésben. A „pénzes” napokon, amikor valamilyen jövedelmet kapnak, minden van. Kóla, kolbász, szalámi, sütemény. Aztán, a hónap végén semmi. És ez nemcsak a pénzzel van...
