Minden hónap első hétfőjén van egy olyan megbeszélésünk, amin minden fejlesztést végző munkatárs jelen van, és számba vesszük az előző hónap munkáját, kis előretekintéssel a következőre.
Fontos ez, mert a szerteágazó területen dolgozva kell, hogy mindenki lássa kicsit a másikét is. Mert így tudjuk a hatásokat egy irányba rendezni, és így értjük meg, mennyi tényező van egy-egy tünet, esemény mögött. Így látjuk, mit, hol kell megerősíteni, visszafogni, támogatni, hogyan tudunk a legjobban hatni, egymás segítésével is.
Miközben a területek vezetői beszámolnak, én jegyzetelek. Mindig rácsodálkozom a végén: mennyi munka! Mennyi számadat, esemény, segítségnyújtás, fejlesztés…és tudom, hogy ebben nincs is benne minden, mert képtelenség lenne követni a telefonokat, messengereket, emaileket, melyek mentén megoldódnak ügyek, a megoldás felé mozdulnak el lehetetlennek tűnő helyzetek.
Talán a legnehezebb, de a legtöbb tanulsággal járó területe a munkánknak a munkahelyteremtés. No nem maga a megteremtése, bár az sem egyszerű egy gazdasági szempontból teljesen értelmezhetetlen környezetben, ahol semmi sem jósolja bármilyen gazdaságtelepítés sikerét. Hiszen sem humánerőforrásban, sem fizikai feltétekben nem adott semmi, mindenhez forrás és fejlesztés kell, ez...
Nos, egy biztos, hogy vidéken, a leszakadó térségekben, az elszegényedett kis falvakban, ahonnan már minden képzett, a mobilitást biztosító anyagi háttérrel rendelkező elköltözött, nem egyszerű termelő tevékenységet...
Nagyon várom már a tavaszt. Nekilendülhetünk lassan a mezőgazdasági munkával is. A téli hónapokban hat helyi munkatárssal dolgoztunk, most elsejétől bővül a létszám hárommal, és ahogy beindul a fólia, reméljük, újabbakat is vehetünk fel. És persze sokan dolgoznak nálunk alkalmi munkavállalóival is. Közben egy távolabbi munkalehetőség is kibontakozni látszik, a...
Azt hiszem, fontos, hogy külön kategóriaként kezeljük ezeket. Korábban csak kétféle volt, a fekete (az is alkalmi) munka és a bejelentett munka, most még melléjön a közmunka. Bár a többség leginkább az elsőn szocializálódott, de a tudatukban volt, hogy van más is, és kicsit nagyobb „rangja” volt közöttük is annak...
Azt hiszem, ez a két kulcsszó a felnőttekkel végzett munkánkban. Az önfenntartásra rá kell vezetni azt, aki sosem járt azon az úton, vagy ha elődei jártak is ott valaha, a tudás, az erre irányuló képesség rég elveszett. Másrészt segíteni kell benne, hiszen tudás, eszközök és minimális tőke nélkül nincs esély...
