A választási eredmények és a szegényeket (meg persze minket is) hibáztató vélemények, bár a céltól nem térítettek el, mégis, sok gondolkodást, tépelődést...
A nyomorúság és a közösségi média együttes jelenléte a szegénységben olyan, mint egy kórkép. Mutatja egyrészt a szegénységben élők kompetenciahiányait, és azt is, mennyire ellentmondásosan hat rájuk a 21. századi fogyasztói világ, no meg, hogy milyen torz üzenet formálja az embereket ma. Amiben a belső értékek egyáltalán nem fontosak, kizárólag...
Mindig felmerülnek ugyanazok a kérdések. Pl. ki a szegény? Mit tekintünk szegregátumnak? Mi a mélyszegénység? Meg lehet-e élni 47 ezerből? Hány fő foglalkoztatott van? Melyik gyerek tekinthető halmozottan hátrányos helyzetűnek? Hány gyermek éhezik ma Magyarországon? Hányan morzsolódnak le az oktatásból? Sorolhatnám...
A mobiltelefon is az, ami változást jelent. És ami annyira nem illik a többihez, a környezethez, az életükhöz. Olyan, mint a parabolaantennák a düledező, nyomorult...