Sok ilyet kapok. Néha kis papírfecnire írt ákombákom betűkkel, a gyerekkel küldve a suliba, néha kockás lapon, postai levélként, máskor emailben, vagy facebookon. És persze sokat visszahívós sms. után, szóban.
Egyben megegyeznek: kétségbeesettek, segítséget kérők.
Ma felhívott valaki, és azt kérdezte, szerintem tényleg romlik a helyzet? Egyértelmű volt a válaszom: igen. A nyomor nő, és az ilyen tartalmú megkeresések látványosan megszaporodtak. És nemcsak így. Amikor egy-egy faluba kimegyünk órát tartani délutánonként a gyerekeknek, szülők hosszú sora vár bennünket. Hallgatjuk a közmunkáért meg nem kapott pénznek, a munkalehetőségek hiányának, a ki nem fizetett számláknak, ki nem váltott gyógyszereknek, üres konyháknak, hideg szobáknak a történeteit. Hallgatjuk, és nem tudunk mit tenni. Mert egyre kevesebb az, amit mi bírunk adni. Segítségben és optimizmusban is. Amit bírunk, az nincs arányban a helyzet romlásával.
Nem változtatok a levélen. Legépelem, ahogy kaptam. Azt hiszem, mindennél hitelesebben beszél. Csak azok miatt jegyzem meg, akik idő előtt ítélkezni kezdenének: nem cigány családról van szó.
„Tisztelt Nóra néni!
Alulírott…………alatti lakos vagyok. Ezúton szeretném megköszönni azt a sok segítséget, amit nyújtottak nekünk, míg fiamat hordtuk kemoterápiás kezelésre és azóta is, amit segítenek a csomagokkal. De utolsó elkeseredésemben újra önökhöz fordulok segítségért. Fiam halála óta és a temetés óta rengeteg baj érte a családomat megint. Gyermekem, ….. beteg lett, és …..-ba kell hordanom a kardiológiára, a héten is menni kell háromszor. A temetési költség nagyon nagy teher volt a család számára, közben a férjem munkanélküli lett, én nem kapok ebben a hónapban semmit, semmit nem kapok, mert három hónapja lesz, hogy regisztrált munkanélküli vagyok. Ebben a hónapban csak a gyermekem családi pótléka volt, ami 26 600 Ft. De ez a számlánkra nem volt elég, és így nem tudtam befizetni őket. Már ott tartok, hogy kenyeret sem tudnék venni, ha nem lenne egy kisbolt, ahol hitelben is tudok vásárolni, de ez nem megoldás, meg szégyellem is, és azt is ki kellene valamiből fizetni. A jövő hónapban sem lesz jobb a helyzetem, ha most számlát, hitelt halmozok fel, mivel a villany és a vízdíjjal is el vagyok maradva.
Ezúton szeretném kérni a segítségét, hogyha bármiben tudnak segítséget, vagy megoldást, vagy tanácsot adni, nagyon szívesen fogadnám, mert nem tudom mi lesz így a családommal, hogy mikor tudunk és hol elhelyezkedni dolgozni, és eltartani a családomat, fiamat taníttatni, aki ….-ba jár, a …..gimnáziumba. Nagyon szépen kérem, ha bármiben tudnak segíteni, legyen szíves értesíteni. Eddigi segítségüket is nagyon szépen köszönöm.”
És egy másik lapon, ziláltabb betűkkel: „Hétfőn beszéltem ……-al, aki mondta, kérjek segítséget a fiam gyógyszerének kiváltáshoz, de amíg tart a kivizsgálás nem írnak fel gyógyszert. De szeretném a segítségüket kérni, ha tudnak, a kislányom szemüvege eltört, de nem tudom kicseréltetni, mert a mostani is 18 000 Ft volt. Közben nekem is szemüvegre lenne szükségem, mert nem látok jól sem írni, sem olvasni, de meg sem merem nézetni, úgysem tudnám megcsináltatni.
Nóra néni, ha valamiben tudnának segíteni, vagy tanácsot adni, hova forduljak segítségért, szívesen fogadnám. A családom helyzete kilátástalan és elkeserítő, hogy nem tudom tisztele??el ellátni a gyermekeimet sem egy cipőt, sem egy ruhát nem tudok venni neki. Itt a tél, a fiam cipője tönkrement, alufóliával bélelem, hogy ne ázzon be és ne fázzon fel amikor reggel a 6 órási busszal megy iskolába, ez a sok baj már teljesen elkeserített a mellett, hogy az én egészségem is kezd romlani, mert a sok ideg teljesen felemészt.”
Már nem számolom, hány ilyet kapok. A megoldásokat keresem. Csak szerettem volna picit megmutatni ezzel, hogy miért vagyok annyiszor dühös, amikor a kommunikáció azt akarja elhitetni, hogy minden rendben van ebben az országban. Félek, mire ott is meghallják, a döntéshozók szintjén, késő lesz.
