Az Igazgyöngy karácsonya az idén terven felülire sikerült. Talán a legfontosabb mérőszám, hogy a tavalyihoz képest több mint 1000 fővel sikerült megnövelni a karácsonyi ajándékkal elért gyerekek számát, 2217...
Felvállalni, hogy szegény valaki, nem egyszerű. Kiállni, és azt mondani, igen, én nem tudok iskolaszert, gyógyszert, élelmet, tüzelőt venni, mert nincs rá pénzem. A problémától távol élő ítélkezők reakciója sok esetben ez: te vagy érte a hibás, mert lusta vagy, ingyenélő, csak kérni tudsz, elvárod, hogy az én adóforintjaimból…., stb....
Most nagyon próbáltunk időben rákészülni az idei karácsonyra. Egyrészt, hogy minél több családhoz eljuthassunk, másrészt, hogy mi se merüljünk ki teljesen, és maradjon egy kis energia a saját családi karácsonyunkra is. Erről általában megfeledkeznek az adni akarók, hogy mi is emberek vagyunk, és nekünk is van életünk, családunk. Szerencsére talán...
Sokan segítenek nekünk. Mindenben. Támogatással, használt holmikkal, kirándulással, gyerekfoglalkozással, tudással, tapasztalattal, kapcsolatokkal. Már felsorolni sem tudom, hány területen vannak önzetlen segítőink. Azt hiszem, már több száz ember erősít meg engem lelkileg is, biztatással, érdeklődéssel. Hihetetlen emberekkel találkozhatok a munkám során, amit ajándékként fogok fel az élettől. A pozitív megerősítéseket pedig...
Igen, ez a legnehezebb kérdés. Kell e mindig segíteni, meddig, hol van az a határ, amikor a segítség épp annyi, hogy még motivál, és nem elváróvá tesz? Amikor segít megmozdulni, újra akarni, és nem azt erősíti, hogy ne tegyen semmit a megsegített magáért, mert úgyis segítenek majd...
A családok segítése nem lehet kampányszerű. Folyamatosan figyelni kell rájuk, különben a hatás csak a szükségletekre terjed ki, és nem ad kapaszkodót, nem nyit utat valami...
