740. Rózsaszín köd
740. Rózsaszín köd

740. Rózsaszín köd

Emlegettem a legutóbbi blogomban, hogy milyen nehéz volt nekem is a teljes realitásában látnom ezt az egészet. Biztosan sok van még persze most is, amit nem látok, nem tudok, de sok dolgot másként értékelek már, mint az elején. No meg, folyamatos változásban vagyunk, az új hatásokat is mindig értelmezni kell, ezt sem szabad elfelejtenünk.

Tovább olvasom

739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán
739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán

739. Visszatekintő blog egy kerek évforduló kapcsán

Tegnap voltam hatvan éves. A munkám a kezdetektől az oktatáshoz, kiemelten a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásához kötődött, az első felében az állami rendszerben, majd a civil szférában. 21 éve alapítványi keretek között, a művészetoktatásban, 11 éve pedig egy komplex esélyteremtő munka keretében, kiegészülve mással is.  

Tovább olvasom

738. Gyerekek az állami gondoskodásban
738. Gyerekek az állami gondoskodásban

738. Gyerekek az állami gondoskodásban

Mióta dolgozunk a generációs szegénységben élő családokkal, azóta próbálom megérteni ezt is. Bevallom, sokat változott ebben a véleményem, korábban erről is azt hittem, hogy jobb a gyerekeknek, ha nem abban a családban nőnek fel, ahol nyilvánvalóan nincsenek ehhez meg a megfelelő feltételek.

Tovább olvasom

737. Foglalkoztatás
737. Foglalkoztatás

737. Foglalkoztatás

Társadalmi vállalkozást működtetünk évek óta egy olyan településen, ahol rajtunk kívül helyben csak a közfoglalkoztatás ad munkát. Sokszor írtam már arról, milyen lehetetlen küldetés felvenni a harcot a  a jóval nagyobb jövedelmet adó feketemunkával (ehhez képest nem pálya a minimálbéres foglalkoztatás), és arról is, hogy a behajtócéges tartozások mennyire távol tartják őket a legális munkavállalástól. Írtam a leszakadó falvak szolgáltatáshiányáról, hogy egyszerűen nem élhetők a feketezónában működtetett lehetőségek nélkül, és arról, hogy ez sem ösztönzi a munkavállalást.

Tovább olvasom