721. Problémaközpontú megközelítés
721. Problémaközpontú megközelítés

721. Problémaközpontú megközelítés

Sokszor konfrontálódok amiatt, hogy amikor a generációs szegénységben élő, zömében roma emberekről beszélek, miért problémák sorát hozom elő. Mert vannak, akiket ez zavar, szerintük nem így kellene, hanem a kultúra mentén, és biztosan én csinálom rosszul, ha nekem ezen a vonalon nem megy. Nekik biztosan menne, csak ők nem “ennyire mélyen levő” emberek problémáin gondolkodnak, és nem is a terepi munkában vesznek részt. Meg így is tanulják a segítők, a felsőoktatásban, hogy ezt kell megérteni, a kultúravesztettséget, és e mentén segíteni. A baj szerintem az, hogy közben a közvélemény a problémahalmazt éli meg, és a mentén alakítja ki a viszonyulását hozzájuk. És e mentén sikerül a gyűlöletkeltést is fokozni. 

Tovább olvasom

719. Amikor nincs mit tenni
719. Amikor nincs mit tenni

719. Amikor nincs mit tenni

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem tudunk fogást találni a problémán. Sem a szülők, sem az intézményrendszer, sem mi, civilek, nem tudunk megoldást. Persze amíg nincs baj, addig mindenki megvonja a vállát. Ha baj lesz, nos, hát akkor jön az egymásra mutogatás, a “ki a felelős?” kérdése.

Tovább olvasom